A huszonnegyedik órában vagyunk! Kezdődjék az oktatás A társadalom morális helyzete tükröződik a közutakon is. Igaz örvendetesen csökkent a balesetek száma, viszont ha lehet, még több a konfliktushelyzet, sokszor egy-egy kisebb kellemetlenség miatt elszabadulnak az indulatok. Egyre többen kerékpároznak, ami már nem csak sport, hanem közlekedési eszköz is. Generációk nőttek fel a közlekedésre való nevelés nélkül. Berta Tamást a Közlekedéstudományi Intézet munkatársát kérdeztük a jelenségek okairól.

AUTÓVEZETő: Ilyenkor tavasszal megnövekszik a forgalom, motorosok, kerékpárosok is vegyülnek a forgalomba, úgy tűnik egyre gyakoribb a konfliktushelyzet a közlekedők között.

 B.T.: A látszat mindig csal. Felméréseink szerint a megszokott statisztikai átlaggal állunk szemben, igaz némileg nőtt az erőszakos cselekmények lehetőségének száma a közutakon, de nem beszélhetünk rosszabbodásról. Azért beszélek lehetőségről, mert egy-egy konfliktus nem fajul erőszakos cselekedetig, legtöbbször csak a szavak csattannak. De komolyabbra fordítva a szót, számos európai országban sokkal kulturáltabb a közlekedés. Nem véletlen, hogy az Unió célul tűzhette ki a halálos balesetek számának drasztikus csökkentését, amit sikerült teljesíteni is. A most csatlakozott országokban persze bonyolultabb a helyzet, mert a motorizáció sokkal fiatalabb, az autó sokáig inkább státuszszimbólum, mint közlekedési eszköz volt. A közlekedési morál, illetve a közlekedésbiztonság mérőszámát a közlekedési események jelentik. A kérdés azonban ennél sokkal bonyolultabb, mert például most örvendetesen csökkent a halálos balesetek száma, ennek megfelelően sikeres időszakról beszélhetünk, ennek ellenére igazán nem büszkélkedhetünk a közlekedési morál javulása miatt. Maradtak a mindennapos idegeskedések, általában egy cseppet sem lettünk elnézőbbek, udvariasabbak egymással szemben.

AUTÓVEZETő: Mi volt az oka annak, hogy nem mertünk nagyot álmodni, mi csak a halálos balesetek harminc százalékos csökkentését vállaltuk az Unió fehér könyvének ötven százalékos ajánlása helyett?

B.T.: Helyesen döntöttünk annak idején, hogy csak ennyit vállaltunk, mert egészen 2008-ig úgy tűnt, hogy még ezt sem tudjuk teljesíteni. Ki tudja miért, a társadalom nem volt partner ebben a kérdésben.

AUTÓVEZETő: De szerencsére volt egy szakember, akinek érdeme, hogy mégis sikerült, Kondorosi Ferenc volt az, a zéró tolerancia atyja.

B.T.: Ez igaz, de én egyébként mindezek ellenére vallom, mert látom, hogy a társadalmat nem csak tilalmakkal és korlátozásokkal lehet mozgósítani, az oktatásnak, a nevelésnek, a jó kommunikációnak is nagy szerepe van. Amit Kondorosi megfogalmazott, az már társadalmi igény volt. A polgár is szeret biztonságban élni, közlekedni; aki elveszíti hozzátartozóját, ismerősét, vagy megsérül közlekedési balesetben, az bizony már nem érzi kalodának a nulla toleranciát. A kezdeti ellenállás hamar lelohadt, az azonnal jelentkező eredmények meggyőzték a közvéleményt. A társadalom igényét az államnak kell megvalósítani, így a közlekedésbiztonság is tipikusan állami feladat. De a civil szférát is be kell vonni ebbe a munkába, szerepük egyre hangsúlyosabb, a következőkben már nehezebb lesz diktátumokkal operálni, kell a társadalmi megegyezés is. A Közlekedéstudományi Intézet, ami ennek a tevékenységnek a tudományos oldalát fogja meg, partnere kell hogy legyen az oktatásnak, hiszen a törvényalkotás mellett a nevelésnek is kulcsszerepe van.

AUTÓVEZETő: Nagyon hatásos a nulla tolarencia, de a gyermeket nem lehet úgy megtanítani közlekedni, hogy nem vagyunk toleránsak velük szemben. Egyszóval az oktatás egy kicsit más.

B.T.: Kevesen tudnak arról, hogy törvény rendelkezik arról, hogy a közlekedésre nevelni kell, fehéren-feketén kimondja, hogy az oktatásban hogyan kell elhelyezni. Ennek ellenére az órarendben sehol sem szerepel. Ez nagyszívfájdalmam. Ha meghallgatunk egy szakembert, akkor sajnos igazat kell neki adni, hiszen minden terület önállóan szeretné képviseltetni az oktatásban, ennyi óraszámot nem lehet biztosítani.

AUTÓVEZETő: Úgy tűnik a huszonnegyedik órában vagyunk, hiszen egyre divatosabb a kerékpározás, az emelkedő üzemanyagárak miatt is divatba jött mint közlekedési eszköz is. Egyszóval elárasztják a közutakat a semmiféle oktatásban nem részesülő járművezetők. Hiszen a kerékpár az jármű!

B.T.: Sajnos ez így van. Korosztályok nem részesültek járművezető-képzésben, tehát semmilyen szabályismeretük nincs. Alapvető lenne az általános iskolában a közlekedésre nevelés. A gond ott kezdődik, hogy nincs erre a feladatra kiképzett oktató, nincs megfelelő tantárgycsoport.

AUTÓVEZETő: A médiumok is hibásak, hiszen még például a közszolgálatiakban sincs közlekedésre nevelő műsor. Csak véletlenül bukkan az ember ebből a szempontból értékre, jómagunk is most ismerkedtünk meg az ezergyerek.hu internetes portállal, ami például épp a gyermekek kerékpározásra szóló nevelésével foglalkozik.

 B.T.: A sajtó szerepe épp a 2008-as nulla tolarencia kampánynál mutatkozott meg, ugyanis nem volt olyan médium, ami nem foglakozott volna vele, akár negatív előjellel is. Kialakult egy meglehetősen széles társadalmi diskurzus, egyszerre a társadalmi tudatba ágyazódott az egész, így hamar eredményt ért el. Ugyanez hasznos lenne, ha a közlekedésre való nevelést is felkapná a média. Ha már bekerül a köztudatba, akkor sokkal könnyebben követelhető meg az oktatási intézményektől. A csapból is ennek kellene folynia, így lehetne ez a köztudat része. Mert ha valami azzá válik, akkor kikerülhetetlen. Van ennél sokkal fontosabb dolog is, a rossznak mindig legalább tízszeres hatása van a jóval szemben, itt lenne fontos egy etikai kódex, azaz a példaadók kell, hogy jó példával járjanak elől, mert most épp az ellenkezőjét látjuk, a sajtó a rosszat kapja fel.

AUTÓVEZETő: Érdekes, hogy a hevesebb vérmérsékletű déli népeknél a konfliktusok véget érnek a gesztusoknál, sohasem fajul tettlegességig egyegy vita, addig nálunk ez nem így van.

B.T.: Bár ez nem az én szakterületem, de épp a napokban mesélt egy történetet egy kedves ismerősöm, olasz vendége jegyezte meg, hogy ti magyarok nagyon furcsák vagytok, mert ti azt mondjátok, hogy hülye vagy, mi olaszok pedig ezt, hogy hülyeséget beszélsz. Ez nagy különbség, hiszen nem sértjük meg a másikat, csak jelezzük, hogy amit mond, az nem tetszik. Egyébként nem hiszem, hogy mi más szinten állunk. Szerintem nagyon kevés kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon. A biztonságérzet hiányzik. Az érték hiánya érződik. Mert amit értéknek tekintünk, arra vigyázunk.

AUTÓVEZETő: Növeli a bizonytalanságot és káoszt, hogy semmi sem egységes, semmi sem biztos, még a közlekedésben sem. Tucatnyi féle fekvőrendőr van, bizonyos településeken ez, másutt az a divat. Csak egy példa: van olyan település, ahol az európai gyakorlatnak megfelelően a fekvőrendőr a zebra. Logikus, ott úgyis lassítani kell. Másutt két fekvőrendőr között festik fel a gyalogos átkelőhelyet, ott, ahol épp gyorsítanak.

B.T.: Ezen a területen is stratégiában kell gondolkodni. Amit ön említ, az lakott területen van, az önkormányzatok önállóan gondolkodnak, de ez nem mindig jó. Egységes európai szabványunk van, ezek az országos közúthálózatra érvényesek, ez kissé szigorú is, a lakott területeken valóban egységesíteni kellene, hogy egyértelműbbek legyenek autósnak, gyalogosnak, kerékpárosnak a közúti jelzések, berendezése, a környezet.

Marnitz László