Tekintettel azonban arra, hogy a hazai és nemzetközi összehasonlításokra, hiteles elemzések elvégzésére, valamint egyéb tudományos munkálatokra kizárólag a végleges adatok alkalmasak, ezért Magyarország közúti közlekedésbiztonságának 2009. évi alakulását a hivatalos statisztikai adatai tükrében is indokoltnak tartjuk bemutatni.

Bevezetés

A Közlekedésbiztonsági Szemle 2010/1. számában még csak feltételeztük azt, amit a KSH hivatalos statisztikai adatai megerősítettek: 2009. egy újabb rekordesztendő volt a hazai közúti közlekedésbiztonság történetében. Az elmúlt évben a személysérüléses közúti balesetek száma, a balesetben meghalt személyek száma, s az ittasan okozott balesetek száma egyaránt tovább csökkent. Az eredmények értékét tovább növeli, hogy a tavalyi adatok összevetése immár az ugyancsak rekordesztendőnek számító 2008. év megfelelő adataival történt. A közúti tragédiák száma jelenleg a 60-as évek közepét idézi, bár akkoriban a hazai közutakon még merőben más viszonyok uralkodtak.

A 2009. évi helyzet bemutatása előtt tegyünk egy rövid történelmi visszatekintést.

A hazai közúti közlekedésbiztonsági folyamatokat érzékelteti az első ábra, mely a közúti balesetben meghalt személyek számának alakulását mutatja be az 1957. és 2009. között eltelt időszakban.

Jól látható, hogy a hazai gépjármű-közlekedés hőskorában még viszonylag kevés közúti tragédia történt, köszönhetően ezt a meglehetősen „szűkös" gépkocsiparknak. A személygépjármű kereskedelem egykori monopóliumának számító Merkur 1964. január elsején nyitotta meg kapuit, s ezzel egy időben a személygépkocsi vásárlás magánszemélyek részére is elérhetővé vált.  Az elkövetkezendő években a forgalomba helyezett gépjárművek száma rohamos fejlődésnek indult, de vele együtt a közúti balesetek és tragédiák száma is riasztó mértékben emelkedni kezdett.

A hazai közlekedésbiztonság „fekete éve" 1990. volt. A rendszerváltás évében a közúti balesetben életét vesztett személyek száma soha nem tapasztalt magasságokba emelkedett, elérte a 2.432 főt.

Az ezredfordulóra a közúti áldozatok számát mintegy a felére (1.200 főre) sikerült csökkenteni, majd a hét kevésbé sikeres esztendőt követően 2008-ban markáns és kedvező változások következtek be, melyek napjainkban is jellemzik a közútjaink biztonságát. Az ábrán az is jól kivehető, hogy 1964-ben és 2009-ben közel azonos számú személy vesztette életét közlekedési balesetben. A jelentős „környezeti" különbség ugyanakkor nyilvánvaló: míg 1964-ben mintegy 100.000 gépkocsit regisztráltak hazánkban, addig 2009. december 31-én a forgalomba helyezett gépjárművek száma ennek 36 szorosa, azaz 3,6 millió volt.

Magyarország közúti közlekedésbiztonsága 2009-ben

A hivatalos statisztikai adatok megerősítették, hogy a 2009-es esztendő további sikereket hozott Magyarország közúti közlekedésének biztonságában. Elmondható, hogy a közúti balesetek alakulásának legfőbb és legmeghatározóbb területeit érintő adatok szinte kivétel nélkül kedvező tendenciát mutatnak. A közzétett adatok alapján 2009-ben összesen 17.862 személysérüléses közúti baleset történt, 6,85 %-kal kevesebb, mint egy évvel azelőtt (19.174).

A kedvező tendencia a halálos, a súlyos és a könnyű sérüléses közlekedési balesetek számában egyaránt kimutatható. Legnagyobb mértékben, azaz 15,41 %-kal a halálos balesetek száma csökkent (890-ről 752-re), a súlyos sérüléses balesetek számában 9,51 %-os (6.170-ről 5.583-ra), míg a könnyű sérülésesekében 4,85 %-os csökkenés mutatható ki (12.114-ről 11.527-re). A közlekedésbiztonság terén a legnagyobb eredménynek mégis az számít, hogy az elmúlt évben 174 emberi életet sikerült megmenteni a 2008. bázisévvel összehasonlítva.

A 2008. évi 996-ról az elmúlt évben 822-re sikerült csökkenteni a közúti balesetben meghalt személyek számát, s ez nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredménynek, 17,97 %-os csökkenésnek felel meg. (Az egy év alatti áldozatszám csökkenés hazai mértéke csaknem kétszerese az uniós átlagnak, ugyanis az előzetes adatok alapján 2009-ben az Európai Uniót képező tagállamok területén átlagosan 9 %-kal kevesebben haltak meg közúti balesetben.)

 A súlyosan sérültek száma 785 fővel (7.227-ről 6.442-re), a könnyen sérültek száma pedig 1.307 fővel csökkent (18.142-ről 16.835-re). Alapvetően pozitív kép rajzolódik ki az ittas járművezetés alakulásában is, bár megjegyzésre szorul, hogy 2009-ben még mindig több ittasan okozott balesetet regisztráltak hazánkban, mint 2001-ben, továbbá egyes járműkategóriákban (mint pl. a kerékpárok esetében) kifejezetten aggasztó jelek tapasztalhatók.

A 2008. évi 2.342 fővel szemben 2009-ben 2,91 %-kal kevesebb, azaz összesen 2.274 személy okozott ittas állapotban személysérüléses közúti balesetet.

Az ittas baleseteknek az összes közlekedési baleseten belüli aránya az elmúlt évben 12,7 % volt, mely magába foglalja az ittas gyalogosok, és egyéb közlekedők - tehát a nem járművezetők - által okozott baleseteket is. Ez a százalékos arány azt jelzi, hogy minden 100 balesetből átlagosan 13-at okoztak olyan elkövetők, akik a cselekménykor szeszesitaltól befolyásolt állapotban voltak.

Az ittasan okozott balesetek száma a legtöbb közlekedői kategória vonatkozásában csökkent, legnagyobb mértékben (14 %-ban) a gyalogosok esetében. Riasztó jelenség ugyanakkor, hogy a kerékpárosok és a segédmotorkerékpárosok által okozott baleseteknek több, mint 25 %-a hozható összefüggésbe az előzetes szeszesital fogyasztással. 

Területi vonatkozásban kiemelhető, hogy az elmúlt évben számos megyében az ittas balesetek száma tovább csökkent, ugyanakkor két megyében 50 %-ot meghaladó mértékben nőtt az ittasan okozott közúti balesetek száma (Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyében). Az átlagszámokat alapul véve továbbra is elmondható, hogy minden nyolcadik személysérüléses közúti balesetet szeszesitaltól befolyásolt állapotban lévő személy okoz. Ez a kétség kívül magas érték további beavatkozásokat tesz szükségessé, mely a hatékonyabb hatósági fellépést mellett a jogszabályi háttér felülvizsálatának igényét is felveti (pl. szankciók kérdésköre). A közlekedési balesetek oksági szerkezete az elmúlt évekhez képest nem változott. A balesetek okai között változatlanul első helyen emelhető ki a sebesség nem megfelelő alkalmazása (abszolút és relatív gyorshajtás), másodikként az elsőbbségi jog meg nem adása, harmadikként pedig a kanyarodás szabályainak meg nem tartása.

A KSH adatai alapján a személysérüléses közúti balesetek 62,7 %-át személygépkocsi vezetők, 8,6 %-át tehergépjármű vezetők, mintegy 1 %-át pedig autóbusz vezetők okozták, a motorkerékpárosoknak 4,1 %, a segédmotor-kerékpárosoknak pedig ennél kissé nagyobb, 5,2 %-os a részarányuk a balesetek okozásában.

A forgalomban betöltött arányuk tekintetében magas a kerékpárosok aránya a balesetet okozók körében. A 10,2 %-os arányra tekintettel elmondható, hogy a kerékpárosok 2009-ben-ban több személysérüléses közúti balesetet okoztak, mint a tehergépjármű vezetők.

Az elmúlt évben a gyalogosok a sérüléssel járó balesetek 6,2 %-át idézték elő, ezzel arányuk a 2008. évi 7,5 %-hoz képest csökkent. Érdekesség, hogy az összes személysérüléses közúti baleset 68,5 %-a (12.243 baleset), valamint a halálos balesetek 38,8 %-a (292 baleset) lakott területen belül történt. Ezáltal a lakott területen kívül bekövetkezett személyi sérüléssel járó balesetek száma 5.619, a halálos kimenetelűeké pedig 460 volt.

Figyelmet érdemel még a gyorsforgalmi utak biztonsága. Az autópályákról és autóutakról általában közismert, hogy jellegüknek és magasabb fokú védettségüknek megfelelően a növelt haladási sebesség ellenére is nagyobb biztonságot nyújtanak a közlekedők részére.

A hazai autópályákon bekövetkezett balesetek száma 2009-ben csaknem ugyanannyi volt (432 baleset), mint egy évvel korábban. Amennyiben kizárólag az 50 km-nél hosszabb útszakasszal rendelkező autópályákat vesszük figyelembe, akkor megállapítható, hogy az M6-oson közel háromszor, az M7-esen pedig mintegy 6 %-kal több személysérüléses közúti baleset történt 2008-hoz képest. Az M5 autópályán ugyanakkor 12 %-kal csökkent a közúti balesetek száma. A legtöbb közúti tragédia (9-9 halálos baleset) az M1 és M7 autópályákon történt, az M5-ösön 7, az M3-ason pedig 5 halálos balesethez riasztották a rendőröket.

A gyorsforgalmi utak relatív baleseti mutatóját a 100 km-re jutó személysérüléses balesetek száma adja. A tavalyi adatok alapján az M1 autópálya relatív baleseti mutatója volt a legmagasabb (64), míg az M30 autópályáé a legalacsonyabb (18). Az autópályákon közúti balesetben megsérült személyek 36 %-a volt külföldi állampolgár.

 A 2009. évi adatok összehasonlítása a közlekedéspolitikai célkitűzésekkel

A közlekedésbiztonsági helyzetértékelés csak akkor lehet teljes, amennyiben az egyes statisztikai értékeket, a legjellemzőbb folyamatokat az aktuális közlekedéspolitikai célkitűzésekkel hasonlítjuk össze. Az Európai Unió „Fehér Könyv" néven ismertté vált programja, továbbá az egyes tagállamok nemzeti közlekedésbiztonsági koncepciói megegyeznek abban, hogy gyakorlatilag kivétel nélkül a balesetben meghalt személyek számának visszaszorítását tűzték ki célul. A mennyiségi célok teljesítését - EU szinten a halálos áldozatok számának felére csökkentését - az évtized végére határozták meg. A közlekedésbiztonsági programoknak megfelelően a közösségi és nemzeti baleseti statisztikákban a közúti tragédiák alakulását mindenhol kiemelt helyen kezelik.

Így van ez hazánkban is, azzal a kitétellel, hogy a magyar koncepció a halálos áldozatok száma mellett a személysérüléses balesetek számában is mennyiségi célokat határozott meg, továbbá a hazai célkitűzés - a sajátosságok és a lehetőségek figyelembevételével - a közösséginél enyhébb célokat tartalmaz. Magyarország hatályos közlekedéspolitikai programja (címe: „A „Magyar Közlekedéspolitika 2003-2015") elérendő célként fogalmazza meg a személysérüléses balesetek és a halálos áldozatok számának 2010-ig történő 30 %-os, valamint 2015-ig történő 50 %-os csökkentését.

Amennyiben a 2009. évi KSH adatokat a 2001. év - azaz a közlekedéspolitikai koncepció bázisévének - adataival hasonlítjuk össze, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy:
- a személysérüléses közúti balesetek száma kis mértékben, 3,48 %-kal csökkent,
- míg a balesetekben meghalt személyek száma jelentősen, 33,66 %-kal csökkent!

Az előzőekben leírtak alapján látható, hogy a 2009. év - a 2008. esztendőt követően - a közúti közlekedésbiztonság terén további eredményeket hozott. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a személysérüléses balesetek terén a 2010. végéig megfogalmazott cél irreálisnak bizonyult, ugyanakkor a halálos áldozatok száma vonatkozásában az időarányos helyzet kedvezőbb, mint az a célkitűzés teljesítéséhez szükséges. A trend változatlansága esetén nem zárható ki, hogy 2010. év végére a halálos áldozatok számában tervezett 30 %-os csökkenés akár kis mértékben túl is teljesíthető.

A siker azonban még nem garantált, hiszen a 2010. év még szolgálhat meglepetésekkel. A közeljövőben különösen a személyi tényező formálásában, az önkéntes jogkövető magatartás kialakításában rejlenek még nagy potenciálok, s ez különösen a gépjárművezető képzés reformját sürgeti, de a szabályszegések fenyegetettségének növelése, a „lebukási esély" fokozása, valamint a külföldi elkövetők jelenlegi szankcionálatlanságának megoldása is még várat magára.

 Gégény István