Azonban bizonyos személyiségjegyek, például a tanuló közlekedésbeli együttműködési készsége, veszély- és biztonságtudatos szemlélete, konfliktuskezelő képessége, magatartásában, cselekedeteiben megnyilvánuló közlekedési kultúrája, moralitása nem vagy alig értékelhetőek a vizsgák alkalmával. Praktikusan tehát a járművezető képzés is vizsga-centrikus és közlekedési kultúra-centrikus szempontból vizsgálható. Előbbi (dokumentált módon is) a vizsgáztató hatóság és a képzőszerv közös feladata-felelőssége, utóbbi viszont jogszabályilag közvetlenül nem definiált, nem szankcionált, gyakorlatilag tehát az iskolavezetők és a szakoktatók szabadon értelmezhető (közlekedési) kulturális elkötelezettségén, tudásán, illetve ezen tudás átadásának képességén alapul.
Új szabályozások, új közlekedési eszközök, új oktatási módszerek jelennek meg, a képzés (vizsga-centrikus) rendszere szükségképpen együtt változik magával a világgal. De a készség- és képességfejlesztés technikái sem maradnak változatlanok, hiszen felértékelődhet a közlekedésbiztonság, az energiatakarékosság vagy a környezet iránti felelősség, a közlekedési erkölcs szerepe is növelhető. A képzési rendszerbe történő fokozottabb bevonásuk tehát alkalmazkodóbb, együttműködőbb tanulókat, majd közlekedési partnereket, végső soron élhetőbb közlekedési közállapotokat eredményez.

A járművezető képzés-vizsgáztatás új, hatékonyabb rendszerének megvalósításához tehát elengedhetetlen:
- a mindenkori aktuális társadalmi elvárások figyelemmel kisérése, feltérképezése,
- a célrendszer egyértelmű meghatározása,
- az ebből következő jogszabályi háttér kidolgozása vagy a már meglévő szabályozási keretek felülvizsgálata,
- a megfelelő tananyagok, eszközök, módszerek, az ehhez illeszkedő vizsgarendszer biztosítása, valamint
- az oktatói-vizsgáztatói kapacitás mennyiségi és minőségi felülvizsgálata.

Bármelyik pontot vizsgáljuk, talán a legfontosabb jövőt formáló megállapítás: a szabályozás alkotói ne döntsenek a szakma (hazai és külföldi) művelőinek kizárásával, meghallgatásuk, javaslataik, ismereteik, tapasztalataik figyelembe vétele nélkül. Vagyis egy átfogó koncepció vagy akár csak korrekció kialakítása nem képzelhető el a szakma véleményének megismerése, praktikusan az egyes tervezett lépések támogatottságának vagy elutasításának felmérése nélkül. Kérdőívek, személyes konzultációk, az érintett szakemberekkel készült interjúk, valamint különféle szakmacsoportok számára rendezett konferenciák tapasztalatai is háttéranyagul szolgálhatnak mind a fejlesztési irányok, mind a konkrét szakmafejlesztési intézkedések kidolgozásában. Cikkünkben a tavalyi év végén elvégzett kérdőíves felmérés és néhány konzultáció eredményét kívánjuk bemutatni. Ezért - bár számos kérdésben egyértelmű következtetésig is eljutottunk - megállapításaink érvényessége mégis csak korlátozott, hiszen nem tükrözik a szakma egészének álláspontját.

Kiss Ágnes Orsolya - Tóth Lajos