Pszichológiai és reakciótesztek Európában és más kontinensen

Közlekedési szakemberek és kutatóintézetek már a XX. sz. elején, még az autózás „hőskorának" időszakában megállapították, hogy a biztonságos járművezetéshez meghatározott kompetenciák szükségesek, amelyekkel nem minden ember rendelkezik ab ovo, tehát a születésénél fogva, de ezek között a kompetenciák között vannak olyanok, amelyek célzott gyakorlással fejleszthetőek.

Nos, a lexikális tudás átadása helyett pontosan ilyen dolgokkal kellene a mai modern, korszerű gépjárművezető-képzésnek foglalkoznia és a járművezetői vizsgának a szükséges kompetenciák meglétének a vizsgálatára irányulnia. Ausztrál pszichológusok ennél is tovább mennek, és követelik, hogy a fiatal járművezetők „érettségét" az első vezetői engedélyhez jutás előtt pszichológiai vizsgálatokkal ellenőrizzék. Szakmai berkekben ismert ugyanis, hogy a fiatalok agya csak a „tinédzser" kor végétől kb. a 20-as életéveik vége felé áll be arra a nagyjából véglegesnek mondható „érettségi szintre", amely elfogadható mértékűre mérsékeli a sok esetben túlzott kockázatvállalási hajlamukat, ami pedig a legtöbb súlyos, fiatalkori közúti közlekedési baleset okozója.

A Washington, DC székhelyű Közlekedési Kutató Egyesület (Highway Research Board) 1935-ös kiadványában (szerző: Van Duzer) már leszögezte, a gépjárművezetői vizsgáknak az alábbi kompetenciák megállapítására kell irányulniuk:

• A vizsgázó általános testi (fizikai) és lelki (mentális) állapota alkalmassá teszi-e őt gépi meghajtású jármű irányítására és a közúti veszélyhelyzetek felismerésére?
• Képes lesz-e a jelölt a jövőben önállóan a biztonságos közlekedés irányában fejlődni?
• Kellőképpen ismeri-e a közúti közlekedés szabályait, a közúti jármű üzemben tartásának feltételeit?

Az elméleti vizsgáztatás területén az írásbeli vizsga jobban alkalmas a tudásszint felmérésére, mint a szóbeli, időben is kedvezőbb, jobban értékelhető és egyben hitelesebb. Ajánlott, hogy a gépjárművezető-jelölt reakcióképességét mérjék meg az első vezetői engedély kiadása előtt és azt bizonyos rendszeres időközökben ellenőrizzék. A túl hosszú reakcióidővel reagáló járművezetők balesetezési kockázata az átlagosnál jóval magasabb. További információkat ezzel kapcsolatban a http://pubsindex.trb.org internetes portálon olvashatunk.

Az idő 1935 óta már jócskán elszaladt, és bizony, sok országban nem szívlelték meg az amerikai kutatóintézet intelmeit, és enyhén szólva is „ódzkodnak" a kötelező alkalmassági, pszichológiai vizsgálatok elrendelésétől, pedig ezek segítségével sok balesetet lehetne megelőzni, emberéletet megóvni, ami nem jött volna - nem jönne - rosszul az Európai Unió 2001-2010 év végéig terjedő Közlekedésbiztonsági Akcióprogramjába foglalt vállalásának teljesítéséhez, amelyet a „Fehér Könyv" és leginkább az abba foglalt ama vállalás fémjelez, hogy a közúti áldozatok számát ezen tízéves időszak alatt 50%-kal kellene csökkenteni. (Magyarország a későbbi, 2004. május 1-jei csatlakozás miatt 30%-ot „mert" fölvállalni.)

A pszichológiai-alkalmassági vizsgálatot ellenzők egyetlen érve az „emberi jogokra" történő hivatkozás, mármint hogy a gépjárművezetéshez való jog „alapvető emberi jog" és egyszerűen nem merik kimondani, hogy lehetnek olyan negatív magatartásjegyek (túlzott kockázatvállalási hajlam), „szellemi érettségi" tendenciák (felelősségtudat hiánya), az emberi agy még nem kellőképpen érett állapota, túl alacsony szintű reakcióképesség (megnövekedett reakcióidők, túlzott reagálási hajlam stb.), amelyek ha nem is teszik az egyént véglegesen alkalmatlanná a gépjárművezetésre, de amelyeket a vezetői engedély megadása előtt alkalmanként vizsgálni kellene, és az ideiglenesen alkalmatlannak bizonyult jelölt képességeit az adott irányban továbbfejleszteni lenne célszerű. A megfelelő képességek meglétéről azután egy későbbi (ismételt) vizsga keretében lehetne megint dönteni. A gépi meghajtású jármű vezetésére ilyen okokból (túlzott kockázatvállalási hajlam, alacsony reakcióidők stb.) nem alkalmas személy potenciálisan súlyos veszélyt jelent a társadalomra - az élethez való jog nem „alapvető emberi jog"? Az egyén korlátozása a közösség érdekében?

Azok az - általában fejlett, nyugat-európai - országok, amelyek nyíltan nem mernek, vagy nem akarnak kiállni a pszichológiai-alkalmassági vizsgálatok szükségessége mellett, most olyan, az elméleti vizsgáztatás korszerűsítésére indított nemzetközi projektekben vállalnak vezető szerepet, amelynek során az elméleti vizsgáztatás módszerét teljes mértékben kompetencia-alapúra kívánják helyezni, és a vizsgázók olvasási-szövegértési képességeinek a felmérése, az „unalomig megszokott" és „bemagolható" feleletválasztós kérdések sokasága helyett most olyan új vizsgaelem-formátumok meghonosításával próbálkoznak, amelyek nyíltan a hallgatók veszély-felismerési, rangsorolási, reakció képességeit mérik, és amelyek jól összeállított elektronikus „kérdéssor" útján akár pszichológiai és egyéb alkalmasság-vizsgálatnak is minősülhetnek. (Lásd írásainkat az Autóvezető 2008/1, 2008/4, 2009/5 számaiban.) Tehát, még egyszer, hogy jól érthető legyen: A vezető európai uniós trend szerint a „B" kategóriás elméleti vizsgakérdések közé olyan kérdéseket (videoklip, animáció, vizuális kérdések sokasága) kevernek, amelyek a jelölt reakcióidejét mérik, és amelyek rossz teljesítése esetén az elméleti vizsgán meg lehet bukni!

Ausztrál pszichológusok a fiatal járművezetők külön pszichológiai alkalmassági vizsgálatát követelik az első (próba) vezetői engedély megadása előtt. Elmondásuk szerint a „B" kategóriás vezetői engedélyhez jutás korhatárának a megemelése nem lenne „fair" eljárás a gépjármű vezetéséhez már „érett aggyal" rendelkező fiatalokkal szemben, ugyanakkor az Új-Dél-Wales-i Herald Sun, a Courier Mail és a Daily Telegraph 2010. február 14-ei számai szerint az ausztrál államban addig hetente három, 2010-ben addig már összesen 19 fiatal vesztette életét közlekedési balesetekben az esztelen száguldozás miatt.

Dr. John Reid, a Monash-i Egyetem (Új-Dél-Wales, Ausztrália) pszichológusa határozottan állítja, a próbajogosítvánnyal rendelkező fiatalok jó része képtelen a felelősségteljes viselkedésre. Az agy érettsége végső állapotának a „beállása" egyénenként nagy szóródási értéket mutat, az a tizenéves kor végétől a 20-as évek vége felé tartó időszakig terjed. A fiatal járművezetők 5-70%-ánál is fennállhat ez az agyi éretlenség. De ha csupán 5%-ról lenne szó, az is sok lenne - nyilatkozta a professzor a Fairfax-i napilapoknak. A professzor ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a kötelező pszichológiai vizsgálat elrendelése az első (próba) vezetői engedély kiadása előtt a fiatalok részére nagy általános felháborodással járna. Rámutatott ugyanakkor egy olyan - egyébként nagyon költséges -  „diffusion tensor imaging" agyi átvilágítási (képalkotási) eljárás lehetőségére, amelyet a fiatalok saját költségükre elvégeztethetnének, amennyiben nem értenének egyet a pszichológiai szakvélemény határozatával.

A pszichológiai-alkalmassági vizsgálatok szükségességét ugyanakkor a vonatvezetők esetében már nem tartják „demokráciaellenesnek" a legtöbb országban. Igaz, ezt foglalkozás-egészségügyi, foglalkoztatási alkalmassági vizsgálatnak lehet tekinteni, ám sok esetben olyan kompetenciák meglétét (is) mérik vele, amely kompetenciákra a „B" kategóriás járművezetőnek is szüksége lehet. Hiszen pl. ha a tartós figyelemösszpontosítás képességét mérik, az csak a mozdonyvezetőnek, esetleg a hivatásos autóbuszvezetőnek szükséges? „B" kategóriás vezetői engedéllyel rendelkezők nem ülhetnek fáradtan a volán mögé és nem vezethetnek akár 10 órán keresztül? Igaz, ha fáradtak, ez utóbbiak - elvben - megállhatnak, de mi van abban az esetben, ha nem megfelelő az önértékelő képességük? És a magángépjármű-vezetők is lehetnek külső kényszer (idősürgetettség, fiatal kortársak, ún „hasonszőrűek" - 'group of peers' nyomása stb.) hatása alatt.

A pszichológiai alkalmassági vizsgálat fogalma „B" kategóriás magán-gépjárműveztetők részére pl. Peruban teljesen elfogadott, igaz, a pszichológiai vizsgálat mindössze egy, a közlekedéssel kapcsolatban nem álló kérdésekkel teli kérdőív kitöltésére szorítkozik (Columbus mikor lépett partra először Amerikában, 1642-ben, 1492-ben vagy 1942-ben és más hasonló kérdések, amelyek ráadásul klinikáról-klinikára változnak).

Azok számára, akik hivatásszerű személyszállítással kívánnak foglalkozni, a pszichológiai vizsgálatok előírása jóval megszokottabb. Ausztráliában a taxigépkocsi-vezetőnek a „B" kategóriás vezetői engedélyébe egy „T" kiterjesztést és egy Taxi-gépkocsivezetői Igazolványt kell megszereznie. Ehhez - egyéb feltételek fennállása mellett - egy háziorvosi igazolást is be kell szerezni a jelölt mentális és fizikai egészségi állapotáról, és az engedélyt kiállító hatóság által akkreditált pszichológiai vizsgálaton is meg kell jelenni. A pszichológiai vizsgálat arra is kiterjed, a jelölt alkalmas-e az utasokkal való megfelelő bánásmódra.

A hivatásszerű személyszállítás végzésének engedélyezésére vonatkozó pszichológiai vizsgálatok kötelező előírásáért természetesen nem kell olyan messzire mennünk. Németországban is csak az foglalkozhat hivatásszerű személyszállítással (taxi, autóbusz), aki mind fizikai, mind mentális (pszichológiai) alkalmasságát, adott esetben érettségét megfelelően igazolja. Az egészségügyi alkalmasság alapvető pillére a megfelelő látás, amelyet szemész-, akár üzemi orvos is igazolhat, látásteszt elvégzése alapján. Az orvosi alkalmasság igazolására nyomtatvány áll rendelkezésre. A fizikai alkalmasságon kívül ún. teljesítménypszichológiai szakvéleményre is szükség van, amely vizsgálat keretében a jelölt terhelhetőségét, reakció-, orientációs és koncentrálási képességét mérik fel. A vizsgálatot csak hivatalos munkaegészségügyi intézetben végezhetik el. A tevékenységi engedélyt kiadó hatóság adott esetben előírhatja olyan orvos-pszichológiai szakvélemény meglétét, amely azt tanúsítja, hogy a jelölt kellőképpen érett „a személyek szállításához szükséges fokozott felelősség" vállalására.

De nem csak a személyszállítást végezni akarók számára létezik pszichológiai (alkalmassági) vizsgálat. Dél-Koreában pl. minden olyan gépkocsivezető-jelöltnek pszichológiai vizsgálaton kell megjelennie, aki először kíván hivatásszerűen teher- vagy személyszállító járművet vezetni. Dél-Koreában is ismerik az előzetes vizsgálat (Initial Test) és a rendkívüli vizsgálat (Special Test) fogalmát, előbbit a fent említett esetre, utóbbit azok részére, akik már okoztak súlyosabb balesetet, sok büntetőpontot gyűjtöttek össze vagy a munkáltatójuk ezt szükségesnek tartja munkavégzési teljesítményük alapján. Ún. „önkéntes" (nem törvény által kötelezően előírt) pszichológiai vizsgálatra (Voluntary Test) mehetnek azok, ill. kell menniük, akik fő tevékenységként gépjárművet vezetnek vagy iskolabusszal, biztonsági cégek járműveivel stb. közlekednek. Az előzetes (pálya-), pszichológiai alkalmassági vizsgálat keretében többek között a jelölt szenzomotoros képességeit vizsgálják, mozgó objektum sebességének a megbecsülése, a tensio változása fokozott koncentráláskor, térbeli távolság felmérése, megállás adott ponton váltakozó sebességek esetében, szelektív figyelemösszpontosítás, mélységlátás (távolság érzékelése háromdimenziós térben), különböző kognitív képességek mint a vizuális percepció, az észlelés folytonossága, problémamegoldó képesség stb. A rendkívüli alkalmassági vizsgálat ennél természetesen jóval részletesebb és specifikusabb.

Még szigorúbb a szabályozás az EU-tag Bulgáriában, ahol már a „C" kategóriás vezetői engedély megszerzése érdekében is (tehát: nem csak munkavállaláshoz) pszichológiai alkalmassági vizsgálatot kell tenni. „D" kategóriás vezetői engedélyt Bulgáriában is csak érvényes „C" kategóriás engedély birtokában lehet tenni, ugyanakkor megjegyezzük, hogy ez az európai uniós tagállamok többségében nem így van. A pszichológiai vizsgálatokat a közlekedési hatóság (Állami Gépjárműfelügyelet) laboratóriumaiban végzik.

Abban szinte kivétel nélküli az egyes - akár uniós, akár Unión kívüli - országok gyakorlata, hogy az utánképzés (ideiglenesen bevont vezetői engedélyek visszaszerzésére) keretében a jelölteknek pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell átesniük.

A pszichológiai alkalmassági vizsgálatoknak igen nagy múltjuk van az európai uniós tagállam Csehországban. Az alkalmasság-vizsgálattal foglalkozó intézetek és pszichológusok tudásukat az angol és amerikai hadseregek II. Világháború alatti kiválasztási eljárásai alapján kezdték összegyűjteni, amelyet a német „pszichotechnikusoktól" elsajátított tapasztalatokkal fejeltek meg. Az első, törvényi előíráson alapuló pszichológiai alkalmassági vizsgálatokra 1920-ban a Masaryk-i Munkaügyi Akadémia Pszichotechnikai Intézetében került sor, majd az ilyen vizsgálatokat 10925-től a Csehszlovák Hadseregnél is kezdték alkalmazni. De már azt megelőzően, 1922-ben, a hivatásos gépkocsivezetők pszichotechnikai vizsgálatát is kezdték bevezetni, és azóta sem hagytak föl a hivatásos gépkocsivezetők előzetes pszichológiai alkalmassági vizsgálatával. Csehszlovákiában 1988-ban 20 regionális közlekedés-pszichológiai laboratórium működött.

Csehországban a pszichológiai vizsgálatokat az ADP (Közlekedési Pszichológusok Egyesülete) végzi, amelyet 1990. június 5-én alapítottak. Az egyesület tagjai egyetemet végzett pszichológusok lehetnek legalább hároméves, a közlekedési pszichológia területén szerzett gyakorlattal. Az ADP a Közlekedési Kutatóközponttal, a Közlekedési Minisztériummal, a Közlekedésbiztonsági Kormánybizottsággal, a Cseh Köztársaság Közlekedési Akadémiájával és más releváns kutatóintézetekkel szorosan együttműködik. Részt vesz az EU (EC) kutatási programjaiban, a DG TREN (DG MOVE), CIECA projektjeiben. A pszichológiai alkalmassági vizsgálat minden hivatásos gépkocsivezető számára kötelező. A magángépjármű-vezetők önkéntes alapon vethetik alá magukat pszichológiai (alkalmassági) vizsgálatnak. Az adatok PhD Martin Koran és PhD Vlasta Rehnova szakértőknek a 2008. június 19-20-ai prágai - a VdTÜV és a CIECA által rendezett -- „Fit to Drive" Nemzetközi Kongresszuson tartott előadása alapján állnak rendelkezésre.

Romániában a pszichológiai alkalmassági vizsgálat több munkakörben is kötelező, és a munkáltató kérésére is el kell azt végezni. A közúti járművezető-jelölteknek valamennyi járműkategóriára (A, B, C, D, E) történő autósiskolai jelentkezés előtt pszichológiai vizsgálaton kell megjelenniük. A hivatásos gépjárművezetőknek, attól függően, mely területen kívánnak dolgozni (taxigépkocsi-vezető, nemzetközi vagy belföldi gépkocsivezető, ADR-gépkocsivezető stb.) külön pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük. A közlekedés- pszichológiai laboratóriumokat a Közlekedési Minisztérium akkreditálja.

Az Európai Unió tagállamai közül legutóbb - 2006-tól kezdődően - Lengyelországban vezettek be kötelező pszichológiai alkalmassági vizsgálatot valamennyi hivatásos gépkocsivezető részére, amelyet államilag akkreditált közlekedés-pszichológiai szaklaboratóriumokban végeznek. A vizsgálatok általánosságban a reakcióidő mérésére, a sebesség- és távolságbecslésre, az éjszakai és a szürkületi látásra, a vizuális és a mozgáskoordinációra irányulnak.A pszichológiai vizsgálatok keretében a jelöltekkel tesztlapokat töltetnek ki, amelyek segítségével a jelölt személyiségjegyeit, temperamentumát, intellektuális habitusát mérik föl. Az „Apertachodometr" készülékkel a vizsgaalany lineáris sebességfelmérő képességét és döntéshozatali időszükségletét vizsgálják, míg egy másik módszer segítségével a jelölt koordinációs képességét, figyelemelterelődését és -megosztó képességét vizsgálják időbeni terhelés alatt. Hang- és fénykibocsátó műszerekkel a gépkocsivezető reakció időit, reakcióinak és reakció-időinek egyenletességét vizsgálják. A „Krzyzowy aparat" (kereszt-alakú mérőkészülék) segítségével a jelölt pszichomotoros reakcióinak pontosságát, látás- és mozgásérzékelő képességét, percepcióinak pontosságát és reakcióidőit mérik. A „Wirometr" készülék a közúti jármű sebessége megbecsülésének a pontosságát vizsgálja, míg a „Stereometr" berendezés a vizsgaalany háromdimenziós látásképességét méri, ami elengedhetetlen a pontos távolságbecsléshez. Végezetül a „Piórkowski" mérőberendezés a gépkocsivezető pszichomotoros reakcióit vizsgálja a tér, a látás és a mozgás koordinációjában és a koncentrálóképességet is regisztrálja.

A kötelező pszichológiai vizsgálat bevezetésének az oka a közúti balesetek számának kedvezőtlen alakulása volt. A bevezetést megelőző időszakban közelebbről elemezték a balesetek okait, a balesetező gépkocsivezetők személyiségi jegyeit és viselkedésmintáit. Olyan módszereket dolgoztak ki, amelyek a járművezetők szociális interakcióit, az agresszivitásra való hajlamaikat is vizsgálja. A pszichológiai (alkalmassági) vizsga a hivatásos gépkocsivezetőkön kívül a gépjármű-szakoktatók és vizsgabiztosok részére is kötelező. Azoknak a járművezetőknek is alá kell vetniük magukat az alkalmassági vizsgálatnak, akik balesetet okoztak, ittas állapotban vezettek vagy egy bizonyos mennyiségű szabálysértési büntetőpontot már összegyűjtöttek.

A pszichológiai vizsgálatok célja azon gépjárművezetők távoltartása a közúti forgalomtól, akik mentális vagy fizikai állapota megakadályozza őket a helyes közlekedési magatartás tanúsításában, így veszélyt jelentve a közlekedés biztonságára. A közlekedési pszichológusoknak az alapképzésen túl közlekedés-pszichológiai posztgraduális képzésen is részt kell venniük. A vizsgálatokat végző pszichológusokat és valamennyi vizsgálati módszert a Közlekedési Minisztériumnak kell akkreditálnia. Az adatok Jadwiga és Dorota Bak,  továbbá Monika Ucinska szakértőknek a 2008. június 19-20-ai prágai - a VdTÜV és a CIECA által rendezett -- „Fit to Drive" Nemzetközi Kongresszuson tartott előadása alapján állnak rendelkezésre.

Összességében megállapítható, hogy a pszichológiai alkalmassági vizsgálatok létjogosultságát egyetlen szakember sem vitatja és nekünk is arra kell törekednünk, hogy ezek a vizsgálatok ismételten jobban tért nyerjenek. Tekintettel arra, hogy valamennyi leendő járművezetőt minden bizonnyal nem lehet majd alkalmasság-vizsgálatra kötelezni (pedig köztük vannak azok is, akik reakcióképességük, viselkedési beállítottságuk miatt még vagy egyáltalán nem lennének alkalmasak a gépjárművezetésre), mi is azon a véleményen vagyunk, hogy az elméleti vizsgáztatás (SZEV) kérdésbankját radikális megújítással kompetencia-alapúra kell helyezni, így objektív és megfellebezhetetlen módon kiszűrésre kerülhetnek azok a potenciális járművezetők, akik észlelési képességeik, elégtelen reakcióik miatt, legalább is az adott szinten, (még) nem alkalmasak közúton gépi meghajtású jármű vezetésére.

Hima Tamás