A szerelők értették az autót, az iskolákban, ha valami nagyon bonyolult szerkezetet akartak oktatni, akkor az amerikai automatikus nyomatékváltókat vették elő. Úgy tűnt, semmi nem indokolta, hogy az autó ennél bonyolultabb legyen. Volt szervófék és szervókormány a kényelemért, a benzinár nem számított sokat, a gázolajé még annyit sem. Legfeljebb Surányi úr motorféküzemi fúvóka lezárótűje jelentett izgalmat. Az autógépészet aranykorában a központban a bütyökprofilok számítása, forgattyús hajtóművek harmonikusai, karburátorok féklevegő rendszereinek folyamatai álltak. A kipufogógázról annyit tudtunk, hogy zárt helyen nem tanácsos motort járatni, mert fejfájást kaphatunk, rosszul lehetünk tőle, azt is lehetett tudni, hogy a szénmonoxidtól.

Először a kipufogógáz szennyezőanyagai okozta környezetszennyezés „zavarta meg" a gépészeti aranykort. Azt mondták, egyes komponensei károsak az emberi egészségre, ezért mennyiségüket csökkenteni kell. Egyre jobban. Csak szűk szakmai körben mondták el, hogy pontos hatásokat ugyan nem tudnak, de jobb a bajt megelőzni. Ezért egyre szigorodó előírásokat kell hozni. És ez tart mind a mai napig. Most éppen a részecskék vannak a csökkentés homlokterében.

Ezzel a rendeletalkotók (vajon kik ők és milyen nyomásra cselekszenek?) nagy feladatot adtak kutatóknak, kutatóintézeteknek, egyetemeknek, az autógyártói fejlesztőknek, beszállítóknak. Az emissziótechnika például a nemesfém piacokat, a kitermelést is alapvetően megváltoztatta, óriási lökést adott a kerámiatechnológia fejlesztésének, a katalizátor kutatását vele együtt alapvetően meghatározva. Ma is - negyven év után - egyre újabb eredményekről számolnak be a kutatók, „örök" téma maradt. Óriási kapacitások alakultak ki, rengeteg kutató, mérnök, segédszemélyzet foglalkoztatása vált szükségessé. Új iparágak alakultak ki.

Valakik talán munkahelyteremtésre is gondoltak és gondolnak, mikor a kipufogó előírásokat folyamatosan szigorítják?

Pár évtizedes ugrással előre lépve, napjainkban egy újabb követelménnyel találjuk szembe magunkat: a belső égésű motorok széndioxid-kibocsátásának csökkentésével. Az üvegházhatást okozó széndioxid motorjainkból ugyan nagy mennyiségben távozik, de más források messze nagyobb mértékben terhelik a légkört.

Vajon miért pécézték ki valakik az autót, mint a csapás fő objektumát? A természeti forrásokkal, katasztrófákkal, az iparral, a háztartásokkal valamit is eredménnyel tenni, sok reménnyel nem kecsegtetett, így hát megtalálták azt, ami a kezük ügyébe volt, az autókat.

A motorok CO₂ kibocsátásának csökkentése az autótechnika minden „porcikáját" érinti, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Mindent át kell gondolni, hol lehet a fogyasztáscsökkentésben akár csak tizedszázalékot hozni. Ezzel a hagyományos szénhidrogén tüzelőanyag-felhasználás növekedési ütemének mérséklését, egyes országokban felhasználásának abszolút csökkenését is el lehet érni.

A CO₂ csökkentés tehát csak ürügy, a lényeg az energiahordozók felhasználásának a csökkentése? Talán.

Én egy további okot is vélek felfedezni. Az említett gépjárműveket érintő széndioxid-kibocsátás csökkentés törvényi előírása soha nem látott kutatás-fejlesztési, alapkutatási, technológiafejlesztési hullámot indít el. Hatalmas kapacitásoknak kell kiépülni, nagyon sok új állás jön létre, az alternatív hajtásmódok új iparágakat generálnak. Ez egy új technikai/technológiai forradalom kezdete. Globálisan a világot mozgatja meg, és ez nagyszerű.

Lehet, hogy a gépjárművekre vonatkozó széndioxid előírás jobbára csak ürügy, és az egész a technológia forradalmát hivatott  törvényi ráhatással felgerjeszteni? Az energiahordozó-váltás kényszere a közlekedésben jelentkezik a legjobban. Ehhez a váltáshoz, ennek a globális problémának a megoldásához most van szükség kiművelt emberfők igen nagy sokaságára.

Talán valakik ezért találták ki „ravasz módon" a gépjárművekre vonatkozó CO₂ előírást, hogy így adjanak a fejlesztésnek motivációt, egyben alapot munkahelyek százezreinek megteremtésére?

Dr. Nagyszokolyai Iván