Az alvászavarok a szellemi és fizikai teljesítményt különösen súlyosan és gyakran korlátozzák, váratlanul, komoly zavart okozhatnak a vezetés során. Megismerésük a megelőzés, az értelmezés és a hatékony terápia érdekében fontos. A vezetés megfelelő szintű ellátása számos funkciót igényel a vezetővel szemben: állandó éberség, tartós figyelem, koncentráció, a gyors és felelősségteljes döntéshozatal kényszere. Mindehhez gyakran nehéz külső körülmények társulnak: úgymint a monotonitás; a zord, külső időjárási tényezők; a váltott műszak, melyek komoly megterhelést jelenthetnek a vezető számára.

Az USA-ban tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy évente 1500 ember azért hal meg közlekedési balesetben, mert elalszik a volánnál. Amerikai és európai statisztikák szerint a közlekedési balesetek 15-25 százaléka ennek tudható be. Már arra vonatkozóan is készült felmérés, hogy ennek a problémának a sok tízezer sérülés mellett évente mintegy 12 milliárd dolláros anyagi kára is van, hiszen a balesetekben vétlenek is meghalnak, megsérülnek, tartósan megrokkannak.

Az éjszakai műszakból hazafelé igyekvők pl. hatszor gyakrabban okoznak közlekedési balesetet. Mivel a biológiai ritmus felborul, az alvásszerkezet károsodik, nem véletlen, hogy így sokkal hajlamosabbak az elalvásra, amellyel önmagukat és a többi közlekedőt is veszélybe sodorják. Alvás közben olyan élettani folyamatok zajlanak le, amelyek feltétlenül szükségesek a nappali (fent)léthez. A nem megfelelő alvás következményeként sérülnek az anyagcsere-folyamatok, a memóriafunkciók. Az alváshiány bepótlása miatt a szervezet nappali elalvásokkal próbál védekezni. Van, aki az autó volánjánál, a piros lámpánál várakozva is elalszik.

Azt nagyjából mindenki tudja, hogy más és más az alvásigénye a különböző korosztályoknak: gyermekkorban 8-10, felnőttkorban 6-8, időskorban 5-6 óra. Persze egyéntől is függ ez, hiszen vannak nagyobb, illetve kisebb alvásigényű emberek. Az alvászavar a nem megfelelő mennyiségű vagy rossz minőségű alvás egy tünete, amely elalvási vagy átalvási nehézségekben nyilvánulhat meg. Az inszomnia (a szót alváselégtelenségnek vagy alvásképtelenségnek is fordíthatjuk) valódi népegészségügyi probléma. Az átlag populáció 95%-ánál lép fel, a felnőtt lakosság mintegy 20-30%-a szenved álmatlanságban, körülbelül egy tizedük visszatérő, súlyos inszomniában. Nőknél főleg a súlyosabb formák fordulnak elő. Az alvászavar a modern kor népbetegsége. Az elmúlt évszázad során az ember átlagos éjszakai alvásideje több mint 20%-kal csökkent. Több, a modern világunkra jellemző tényező is szerepet játszik a súlyos alvászavar kialakulásában: egyre zsúfoltabb napok, halmozódó szakmai követelmények, munkahelyi stressz, többműszakos munka, családi és egyéni problémák. Az inszomniának káros hatásai lehetnek testi és mentális egészségünkre, a munkánkra, családi és társadalmi életünkre, valamint általában az életminőségünkre, a munkavégzésünk minőségére. Az ilyen betegek gyakrabban hiányoznak munkahelyükről, gyakrabban okoznak balesetet akár közúton, akár a munkahelyen. Egy felmérés szerint az összes munkahelyi baleset 52,4%-a kapcsolódhat álmatlansághoz. Az is köztudott, hogy az álmosság befolyásolja a reakcióidőt, ami tapasztalt vezetők esetében is veszélyt jelnt.

Ma már szinte nincs is ember, aki ne ismerné az alvászavart. Egy-egy periódusban majd mindenki keresztülmegy rajta, de sokakat hosszú időn át, és egyre elviselhetetlenebbül kínoz. Van, aki éjszaka álmatlanul vergődik, ettől másnap gyűrötten, fáradtan ébred, végül már a fáradtságtól aludni sem tud, és a helyzet napról napra romlik. Mások akár ülő helyzetben vagy nassolás közben is elalszanak, éjszaka viszont hirtelen felriadnak, kiabálnak, amire másnap egyáltalán nem is emlékeznek. ők azok, akik elalusznak a színházban vagy vendégségben, családjuk, ismerőseik teljes megrökönyödésére. Az alvászavar nagyon széles palettán mozgó kórkép, és a Nemzetközi Alvástársaság meghatározása szerint legalább nyolcvanféle alvásbetegség ismert. Minél korábban ismerik fel, annál jobb, mivel ennek a betegségnek komoly élettani következményei vannak.

A horkolás az éjszakai alvás közbeni légzéskimaradás. A magyar lakosság 2-4 százalékát érinti, azaz kb. háromszázezer embert. Ezek szervi eredetű megbetegedések. A legtöbb embernek eszébe sem jut, hogy pl. az éjszakai horkolás veszélyes, a légzéskimaradás pedig életveszélyt okozhat. Emelkedik a vérnyomás, nő a szív frekvenciája, mert a felső légutaknak a keresztmetszete összeszűkül, a nyálkahártya időnként összetapad, és drámai változás lesz a vér oxigéntartalmában, elkezd csökkenni, ami felébredési reakciót vált ki. Olyan ez, mint amikor a fuldoklót víz alá nyomják, és elkezd kapálózni. Az ilyen éjszakai rohamok után reggel az emberek tompa fejfájással ébrednek. Az oxigénhiány következtében pedig átmeneti agyödéma, vizenyő alakulhat ki az agyban, ami feszítő jellegű fejfájást okoz, romlik a memória, ugyanis az idegsejtek a legérzékenyebbek az oxigénhiányra, és mivel éjszaka nem jutnak elég oxigénhez, működésük napközben sem megfelelő. Egy idő után aztán pusztulnak az idegsejtek, tehát az elbutulásban is szerepe van. Ahelyett, hogy a napi nyolc órás alvás meglenne, a mikroébredések ezt felszabdalják, és több százszor is megébreszthetik az embert, napközben pedig azért vannak a nagyfokú álmossági rohamok vagy elalvások. Több betegségnek, például a magas vérnyomásnak, a szívinfarktusnak, a gutaütésnek is jelentős kockázati tényezője ez. A családnak nagy szerepe van abban, hogy felmérje az ilyen veszélyhelyzetet, és orvoshoz forduljon, mivel a beteg maga nem is emlékszik ezekre az éjszakai órákra.

A kóros horkoláson kívül az alváslaboratóriumokban az ún. éjszakai nyugtalan láb szindrómával is foglalkoznak. A betegek panasza az, hogy amikor már majdnem elalszanak, felszínes félálomban vannak, az alsó végtagokban furcsa bizsergést érzékelnek, ami mozgáskényszert vált ki. Többek között a terhes nők 20-30 százalékánál, aterhesség bizonyos stádiumaiban tapasztalható ez a probléma, de vérszegénység, veseelégtelenség esetében is előfordul. Kezelésében - ha szükséges - vaspótlást, vagy olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek az agyi receptorokra hatnak, és megakadályozzák a lábmozgás zavarokat.

Egy harmadik betegségcsoport a narkolepszia, ami főleg a fiatalokat, az átlag populáció kb. négy század százalékát érinti. Egyik tünete a nappali alvásroham. Volt olyan beteg, aki állva, a zebránál aludt el, miközben várta, hogy a lámpa zöldre váltson. A nappali fokozott alváskésztetésen kívül affektív tónusvesztéssel járó rohamok is jelentkezhetnek: a betegnek megbicsaklik a feje, összeesik, vagy elejti a kezében lévő tárgyat, és általában akkor fordul elő, ha megijesztik. Ugyancsak tünete lehet a „hypnagog hallucináció", a furcsa, bizarr, felszínes alvás közben jelentkező álmok.

Még ennél is ijesztőbb az ún. alvási paralízis, amikor a betegnek gyakorlatilag hamarabb ébred meg az agya, mint a teste, s ha éjjel felriad, 30-60 másodpercig képtelen megmozdulni, mintha nyaktól lefelé megbénult volna.

Dr. Szakács Zoltán