Új szereplő lépett színre a politikai baloldalon, Szigetvári Viktor augusztus 10-ére időzítve egy országos napilapban pozícionálta magát, és programot hirdetett. Bejelentette, politikusi pályára lép. A liberális-konzervatív magaslatot elfoglalva, polgári baloldali irányt mutatva felvette a csatabárdot. Ezek után jobbról, balról kapott hideget is, meleget is. Nincs min csodálkoznunk. Azt ugyan nem tudom, hogy a közéletünk teszi ilyenné az életünket, vagy az életünk okán olyan a közéletünk, amilyen, de az aktuális közérzetünk minden látlelete megjelent a reakciókban.
Pedig lehet, hogy Szigetvári indíttatását az egyik pápai enciklika, a Rerum Novarum olvasása alapozta meg, de az is lehet, hogy csak végiggondolta, hogy konszenzuskereső vagy pragmatikus vagy meggyőződéses politikus legyen. Ki tudja? Mindenesetre az, amit nyilatkozott, sok kérdésre választ ad, de inkább mégis soronként szedte szét a véleményezők hada, a kommentezők serege. Kíváncsi vagyok, hogy a régi ismert Döbrögik mit kezdenek majd ezzel a Ludas Ifjonccal? Ha szerencsénk van, lassan túllépünk a következmények nélküli országimázson. De addig is probléma probléma hátán. Mert nincs ez másként kicsiny közlekedési szakmánkban sem, ahol éppen amolyan felülről jövő forradalom zajlik? Küzdenek az elemek egymással és mindenki mindenkivel. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de igenis hiányzik az egészből egy idea. A „miről mire és miként akarunk változtatni" ideája, és talán a legfontosabb, hogy „ez nekem miért lesz jó" ideája. Mert szükségünk van egy ideára, anélkül nemcsak a közlekedési ágazat megreformálása, de valószínűleg semmi sem oldható meg, legalábbis akkor, ha ez a legtöbb ember életét napi szinten befolyásolja. Tudom, az igazságnak sok arca van, sokan sokfélét gondolunk, de egyszer annyira szeretném megtudni, hogy ami most zajlik, az nekem miért is jó.
Ötvös Nándor