Az Autótechnika 2010/8. számának vezércikke

Jelen esetben ez mégis nagy örömünkre szolgált! Kezdjük a legelején: sajtótájékoztatóra szóló meghívást kaptunk a Magyar Ipari és kereskedelmi kamarától „Új utak a szakképzési rendszerben" címmel. Ez eleve felkelti az érdeklődését az autós szakákban elkötelezetteknek, hiszen a mai képzési rendszert és tartozékait - ezt bátran ki lehet jelenteni - az iparosok és képzők egyöntetűen kritizálják. A konklúzió minden fórumon egyértelmű: ha néhány alapelv (talán) meg is állja a helyét, a rendszer gyökeres átalakításra szorul.

Majd így szólt a meghívó szövege: „A sikeres foglalkoztatáspolitika egyik alappillére a hatékonyan működő szakképzés. A jelenlegi rendszer azonban megújításra szorul. Vissza kell adni a kétkezi munka becsületét, helyre kell állítani az értékteremtő munka rangját. Szakképzési papírgyártás helyett valódi szaktudásra, alapos gyakorlati képzésre van szükség. A gazdaság jól képzett szakmunkásokat igényel. Hogyan érhető ez el, milyen a jó szakképzési rendszer?"
A menü „étvágygerjesztő", és ha a változtatás szükségességét már nem csak mi mondjuk évek óta udvariasan, de néha keményen is az áradó ostobaságok miatt, hanem olyanok is akik, talán tudnak tenni érte, akkor erre oda kell figyelni. A sajtótájékoztatót Czomba Sándor és Parragh László tartotta. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (és az IPOSZ is, illik itt megemlíteni) viszonylag régen és szerintünk is jól látja a képzés bajait, és ennek Parragh László elnök úr több ízben is hangot adott.
Czomba Sándor úr, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára tájékoztatójából az kiderült, hogy sikerült a politikát is erről meggyőzni. Az 1 millió új munkahely megteremtése csak akkor lehet reális, ha ehhez a megfelelően képzett munkaerő is rendelkezésre áll. Az államtitkár szavait - a képzés átalakítását illetően - erős felütéssel kezdte: „Forradalmi áttörésre készülünk!"
A továbbiakban a prezentációból, a sajtóanyagból, az ott elhangzottakból idézünk. Ha a citálás kissé még „fésületlen", talán nem baj, a lényeg, hogy tükrözze a szakképzés átalakítása körüli „fenti" felismeréseket, gondolatokat.
- A szakképzés a gazdaság fejlődésének és a foglalkoztatottság növelésének a motorja.
- Magyarországon torz a foglalkoztatási szerkezet. Foglalkoztatási szerkezetváltás szükséges. Mindössze félmillió ember végez tényleges termelőmunkát, holott 1,5 millió fő közvetlen termelőmunkájára lenne szükség.
- A foglalkoztatottság növelésének legnagyobb gátja az alacsony iskolázottság. Csak a munkanélküliek és az inaktívak táborában közel 900 ezer fő van, akinek semmilyen szakképzettsége sincsen, amely nélkül a munkaerőpiacra történő belépésük szinte reménytelen.
- Az OECD magyar szakképzésről készített 2008. évi jelentése szerint a hazai szakképzés túlzottan elméletorientált.
- A magyar szakképzés olyan radikális átalakítására van szükség, amely az üzemi gyakorlati képzést és az értékteremtő munkával egybekötött szakképzést helyezi a középpontba. Ebből következik, hogy a szakképzés átalakításának egyik legfontosabb vezérlőelvének a gazdaság fejlődése kell, hogy legyen. Nem szerencsés, ha ez egyoldalúan alárendelődik az iskolák létének.
- Nélkülözhetetlen a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) szerepének, vezetési és irányítási szerkezetének újragondolása, amelynek célja a teljes közép- és felsőoktatás szerkezetének befolyásolása.
- Társadalmi, gazdasági szempontból kívánatos, hogy a szakiskolákba járó tanulók aránya a jelenlegi 23%-ról 30-35%-ra növekedjen.
- Ehhez a célkitűzéshez kell igazítani a képzés tartalmi követelményeit, mivel az új OKJ nem hozta meg a kívánt eredményeket. Leginkább a gyakorlatorientáltság maradt ki az új OKJ-ból. Sajnos az új OKJ vizsgáztatás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel túlzottan akadémikus jellegű (bonyolult, bürokratikus és hosszú). Új szakmai- és vizsgakövetelmények kialakítása szükséges.
- A magyar vállalkozásoknak csak 1,5%-a vesz részt a tanulók gyakorlati képzésében.
- Egyre messzebb kerülünk a duális képzésre jellemző szerkezeti arányoktól. A sikeres duális szakképzési rendszer nem képzelhető el a gazdaság meghatározó részvétele nélkül. A duális szakképzési rendszerű országokban a gyakorlati képzés a vállalati gyakorlati képzés keretében zajlik. A vállalati gyakorlati képzés aránya a teljes képzési idő 80%-át teszi ki.
A megoldás módja lehet a munkatevékenységbe ágyazott gyakorlati képzés súlyának és szerepének határozott növelése, a tanulószerződés intézményrendszerének további erősítése és a munkavállalói létre történő tudatosabb felkészítés.

Nagyszokolyai Iván,
főszerkesztő