Egy márkafüggetlen javító szemszögéből

A kilencvenes évek elejétől a javító szektor markánsan két csoportra szakadt, márka (elkötelezett) javítókra és függetlenekre. Azóta jelentős érdekellentétek gátolják a szakma egységes érdekképviseletének megteremtését. Elemzésemben pontokba foglalom az általam kritikusnak ítélt problémaköröket.

 1. A többségében márkajavítóhoz kötődő gyári alkatrész forgalmazás extraprofithoz juttatja a márkakereskedéseket. Elfogadhatatlan, hogy a karambolos javítási számlák átlagos 70%-os anyag tartamának kis- és nagykereskedelmi árkülönbözetének nagyobb része az alkatrész közvetítőnél, a márkaszerviznél realizálódik. Ez a szabályozatlanság az elmúlt 20 évben sok milliárdot vett el a független javítóktól, s gazdagította - megítélésem szerint jogosulatlanul - a márkajavítókat. Ha határon kívül, tőlünk nyugatabbra vásárolok, és javítóként beregisztráltatom magam, az ottani rendeletben előírt kedvezménnyel szolgálnak ki. Nálunk miért nem? Kapok, amit kapok, néha kedvezményt is, amit egyébként bárki megkap, örüljek neki!

2. A javítói óradíjak nem gazdasági szabályok szerint képződnek, hanem a biztosítók direktívái szerint. Ott pedig a megkülönböztetés oly annyira döbbenetes, hogy egy óradíj alku alkalmával saját szememmel láthattam (nagy biztosítóról van szó), hogy nyilvántartásukban elkülönített táblázatban kezelik a különböző érdekcsoporthoz tartozó javítókat. A márkajavító miért esik megkülönböztetett elbírálás alá?

3. Diszkriminatív megkülönböztetések vannak a biztosítói felügyelet alatt ténykedő kárfelvevői gyakorlatban is. A függetlennek aposztrofált kárszakértők addig kapnak megrendelést az egyes biztosítóktól, ameddig azok egyedi elvárásaiknak eleget tesznek. Így aztán ahány biztosító, annyiféle kárszakértés, ügyelve mindazon elvárások betartására, amelyeket számukra az egyes biztosítók meghatároztak. De elgondolkoztató azon javítói csoportok előnybe részesítése is, akik önálló, saját kárfelvételezési jogosultságot kaptak. Az elmúlt évben több mint 200 vállalkozásnak tartottam bemutatót az alternatív környezetbarát technológiákról. A sajátjogú kárfelvételezéssel rendelkezők így érveltek: „ameddig én veszem fel a kárt, addig mindent kicserélek, egy kalapácsütést sem vagyok hajlandó tenni" Ennyit a szakmaiságról, környezetvédelemről, költségkímélésről, biztosítói szemléletről az egységes kárfelvételezési gyakorlatról. A biztosítási díjakból erre is telik!

4. Az előzőből adódóan: meggyőződésem, hogy objektív kárfelmérés csak a kárszakértők független szakmai felügyelete alatt valósulhatna meg. Csak ez biztosítaná a kárrendezés befolyásolatlan érdekmentességét, mely jogos elvárás mind ügyfél, mind javító, de még a biztosító részéről is ennek kellene lennie. Ennek gyakorlatban is létező formációjával találkoztam Kanadában, ahol néhány napot eltölthettem egy ottani kárfelvevő irodánál. Az iroda nem biztosítói, hanem szakmai felügyelet alatt működött, a kárfelmérő adatlap pedig nem tartalmazta a megrendelő biztosítótársaság megjelölését. Ilyen egyszerűen tették objektívvé és egységessé a kárfelmérést!

5. A biztosítók és beszállítók egységes érdekérvényesítésének (együttműködésének?) jó példája az elmúlt évi fényező anyagár változtatás. A tavaszi Fényezési Tanács alkalmával az AZT ajánlás alapján (az egyes importőrök áremelése eredményeként) a javasolt 8% helyett 4%-t hagytak jóvá. Az ezt követő rendkívüli ülést ezzel kapcsolatosan hívták össze, de erről még nem tárgyaltak. Az érintettek többsége meg sem jelent! A rendes őszi ülésen (2009. október 9-én, amelyet már az AUDATEX info nem is jelenít meg) viszont megszavaztak 6%-os fényező anyagár csökkentést. Ha valaki kíváncsi nézze meg az importőrök ez időszakra eső árváltozásait. Én megnéztem: 0%. Az ülésen egyetlen egy szakmai érdekképviselet sem vétózott! Miért?. Az elmúlt évben tehát lenyomtak 10% fényezőanyag csökkentést a szakma torkán!

6. Különös a biztosítók érvelése a magas alkatrész és fényező anyag árak miatt. 6 évvel ezelőtt készítettem egy tanulmányt az akkor még regnáló Autóplusz újság felkérésére. 12 db. karambolos autó javítási kalkulációját hasonlítottam össze a hazai AUDATEX kalkulációkkal. A számlák végösszege szinte egy az egyben, forintra azonos volt csupán az anyag és fényezőanyag ár volt 40-50%-kal nagyobb a mi kalkulációinkban. A számlák végösszegének azonossága folytán természetesen a munkabérek terhére! Azóta ezek a paraméterek sajnálatosan alig változtak A biztosítóknak bizony ezt is számba kellene venniük érveléseikben!

A kötelező gépjármű felelősség biztosítást érintő, április 1-i szabályozás nem más, mint a torzszülött működés konzerválása a lényegi változtatás kikerülése. Lényegében a márkajavító változást remél munkaellátottságában, míg a biztosítók jegelni szeretnék az eddigi, értéken aluli kárkifizetéseiket, s mind eközben a kártörténet harmadik szereplőjét, az autóst regulázzák. Ahhoz, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, valóban új szabályozásra lenne szükség.

1.  Az ismételt forgalomba helyezés verdiktjének kimondása nem várható el technikai háttérrel abszolút nem rendelkező biztosítóktól, avagy szakértőktől, de még a vizsgáló állomásoktól sem, mivel nem rendelkeznek a rendeletben megjelöltek futómű, karosszériaváz geometria stb. mérésére alkalmas eszközökkel. Ezt követően előre vizionálható a kárszakértők üldöztetése, akik ezen rájuk rótt hálátlan feladattal jelentős többlet terhet és költséget raknak a károsultak nyakába.

2. Elfogadhatatlan, hogy a márkajavítói lobbi a szabad versenyt korlátozó intézkedésekkel kívánja a fekete- és szürkegazdaság szereplőit kiszűrni. Ennek nem lehet alanya ezen rendeletben hátrányos helyzetbe hozott, kárt szenvedett autós! Végre be kellene látniuk, hogy az ügyfelek javítójukba való beterelésére egyre kisebb esélye van a mesterségesen kreált „kötelező útvonalak" kijelölésével, úgy, mint a félretájékoztatásnak, pl.: garancia elvesztés, ha autóját nem ott javíttatja, vagy szakszerviz megjelöléssel úgy, hogy sem karosszéria, sem fényező műhellyel nem rendelkezik, és mindent alvállalkozóval végeztet kiemelt óradíjért, amelyet a biztosítók simán elfogadnak! Az ügyfélszerzés hatékonyságát egyre inkább a tisztességes, ár érték arányos, minőségi szolgáltatás determinálja. A „sufni tuning" kigolyózásának ez a rendelet nem lehet az alternatívája!

3.  Biztosítói oldalról az autósok 20 év után végre jogosultak lennének a valós kár megtérítésre. Objektív szakmai kárfelmérés alapján, valós átlagos magyarországi óradíjakkal kiszámolva, s szabad akaratukból a versenyszabályok betartásával működő vállalkozás megválasztásában. Az autós nem csak azért köt felelősség biztosítást, mert kötelező, hanem azért, hogyha kár éri, ezen jogosultsága alapján - különösen felelősségi kár esetén - kárát tisztességesen megtérítsék, akár javíttat, akár nem! (A cikk eredeti betördelt változatában, pdf. formátumban elolvasható ide kattintva: 66-67.pdf

Szilágyi Tamás