A technika, technológia mai állása szerint az elektromos  gépkocsik akkumulátorának legfontosabb nyersanyaga a lítium. Egyelőre nincs más anyag vagy anyagösszetétel, mely képes lenne versenyezni a lítiumos akkumulátorok viszonylagos kis tömegével, élettartamával, tároló kapacitásával es azzal a tulajdonságával, hogy hidegben és melegben egyaránt működőképes Minden előnyével együtt ugyanakkor a lítium az, mely egyben az elektromos gépkocsi jövőjét illetően sok aggodalom forrása is.

Egyrészt a kérdés az, hogy rendelkezésre áll-e elegendő lítium a kereslet kielégítésére. A Földön található lítium mennyisége ismeretlen. Az USA Földtani Kutató Intézete szerint 14 millió tonna a kibányászható mennyiség. Washington Nemzeti Kutató Intézete kevésbé szigorú felmérése szerint ez a mennyiség 30 millió tonna.  Jelenleg csak Chile és Argentína állít elő lítiumot nagyobb mennyiségben. A nagy lelőhelyek mind Dél-Amerikában vannak, többségükben Bolíviában, ahol a földön található lítium több mint egyharmada található.  Ezen kívül van lítium Kínában és Ausztráliában. Az USA részesedése a lítium lelőhelyekből kb. 3%, míg Kanada készlete majdnem elhanyagolhatóan kevés. E mennyiségekre vonatkozó ismereteink, mint már utaltam rá, nem véglegesek.  Egy kanadai vállalat, a vancouveri Western Lithium Corporation jelezte, hogy feltárásokat folytat Nevadában, és reméli, hogy a bolíviai ismert mennyiség harmadával egyező mennyiséget lesz képes kimutatni, méghozzá olyan összetételben, melynek feldolgozása és kiaknázása olcsó. 

Tudnunk kell, hogy  Bolívia, ahol a kitermelés szempontjából a legnagyobb készletek találhatóak, Dél-Amerika legszegényebb országa, és nem kimondottan barátságos sem az USA-val, sem a multinacionalista óriásvállalatokkal szemben.  A múlt évi amerikai elnökválasztáson a politikusok egyik vesszőparipája volt az USA külföldi olajtól való függősége.  Vajon hogy állnának hozzá a  szavazók, ha ezt most a külföldi lítiumtól való függőség váltaná fel?  Van-e okunk félni, hogy a lítium hiánya, vagy Bolívia, mint a lítium Szaud Arábiája gátja lesz az elektromos gépkocsira való átállásnak? 

Hogy az ellátást illetően tovább fokozzuk a bizonytalanságot, nem minden hozzáférhető lítium bányászható és dolgozható fel a mai módszerekkel gazdaságosan. A lítium három formában fordul elő a természetben: kiszáradt sóstavak medrében lévő nedves agyagban (brine, West Virginia) és vulkáni, a gránithoz hasonló kemény kőzetben, a pegmatitban.  A torontói TRU Group Inc. szerint, mely magát a világ legkvalifikáltabb lítium-szakértőjének tartja,  hozzávetőlegesen még 100 sós tó van a Földön, mely további lítium-mennyiséggel járulhat hozzá az összes készlethez.  Meg kell jegyeznem, hogy Oroszország készletei továbbra is felderítetlenek.  Ami a jelenlegi bányászati és feldolgozási módszerekkel elérhető, azt a lítium mennyiséget 4 és 15 millió tonnára becsülik.

Egyelőre a lítium-termelők szépen keresnek.  Körülbelül a piaci ár egyharmadába kerül kibányászniuk és feldolgozniuk a brinét lítium-karbonáttá, mely az akkumulátorgyártás alapanyaga.  Az újonnan bekapcsolódó termelők nem lesznek ilyen szerencsések.  Kína lítium-készlete sziklába van ágyazva, és a lítium magnéziummal szennyezett.  Bolívia lítium-lelőhelyeihez nincsenek  utak kiépítve, és hiányzik az infrastruktúra is.  A szakértők attól is tartanak, hogy a kibányászott  anyag rossz minőségű, és kevés lítiumot tartalmaz, esetleg mindkét probléma együttesen áll fent.  Ha azonban a lítium világpiaci ára növekszik vagy a feldolgozás technológiája tökéletesedik, akkor több és több kitermelőhely lesz gazdaságosan üzemeltethető. 

Bolívia készletei egyelőre nem politikai játékszerek. Baloldali populista elnöke, Evo Morales egyszerűen ragaszkodik ahhoz, hogy országának előnye származzon a lítium készletekből.  Talán az akkumulátorgyártás honosítása vagy autó-összeszerelő üzem építése lenne Bolívia haszna. Egyelőre még nincs szerződött partnere, aki invesztálna, bár  Japán es Kína remeg, hogy hozzájusson lítium-szükségleteinek kielégítéséhez,  és az USA sem engedheti meg, hogy kiszoruljon erről a piacról.  

És vajon nekünk, autós szakembereknek,  izgatottan kell-e várnunk, hogy az akkumulátorgyártás alapanyag-ellátása hosszútávon megoldódjon?

Talán nem. Egy környezetbarát, zéró emissziójú gépkocsi akkumulátora körülbelül 25 kg lítium-karbonátot igényel.  Egy tonna lítiumból 5,3 tonna lítium-karbonát állítható elő.   Figyelembe véve, hogy évente nagyjából 60 millió személygépkocsit gyártanak, akkor kalkulálhatnánk, hogy a jelenleg ismert és megbecsült készletek meddig is lennének elegendőek. Ehhez azonban tudnunk kellene, hogy a gyártok milyen tempóban képesek átállítani termelő berendezéseiket elektromos gépkocsik előállítására, hogy az elhasznált es kiöregedett akkumulátorokból mennyi lítiumot lehet majd újra felhasználni, hogy a lítium-kibányászást - mely jelenleg 100 ezer tonna körüli - milyen ütemben fut majd fel, hogy új kutatásokkal és termelési eljárások fejlesztésével menyivel több lesz a valós hozzáférhető lítium-készlet.  Ezek a bizonytalanságok nyilvánvalóvá teszik, hogy az elektromos kocsira való teljes átállás nem történik egy szempillantás alatt. Ha figyelembe vesszük, hogy az iparági kutatók becslése szerint 2020-ra a gyártott járművek kb. 20%-a lesz akkumulátorról működő, akkor most még nyugodtan alhatunk, a lítium-karbonát ellátás addig az időpontig fedezett. Azt, hogy mi lesz utána, nehéz megjósolni. A technika és technológia fejlődése addigra a hálózatról feltölthető akkumulátoros járművek koncepcióját túlszárnyalhatja, mely a lítiumtól való függőséget is megszüntetheti.

Szemerédy László
az Autótechnika kanadai tudósítója