Körkérdést tettünk fel a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) regionális igazgatóinak, hogy értékeljék az egységes hatóság 2007 január elsejei megalakulása óta eltelt több mint három esztendőt. Harmadikként Németh Zsolt, az NKH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság vezetőjének válaszai következnek.

1./ Honnan, hova jutott el az elkezdett munka, az elmúlt több mint három év során?

Nyugat-Dunántúl három megyéjétől megörökölt megyei közlekedési felügyeleti intézmények teljesen eltérő létesítményi, tárgyi és személyi feltételrendszerrel integrálódott az NKH szervezetébe, azon belül a Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóságba, mint jogutód szervezetbe. Feladat volt az NKH elfogadott szakmai és működési rendjének normatív alkalmazása, a szakmai és támogatási feladatok arányos elosztása, amelynek lényege az volt, hogy a régiós működésnek egyetlen szakmai terület se legyen vesztese, és erősen lecsökkentett vezetői létszámmal is teljeséggel le tudjuk fedni illetékességi területünket.

Az NKH kiemelt stratégia célja volt a közlekedésbiztonság javítása, amit mi saját eszközrendszerünkkel igyekeztünk régiónkban lebontva, magas prioritással kezelni. Következetes, szigorú, és jogszerű közúti ellenőrzési tevékenység végzésével, a műszaki vizsgáztatás területén folytatott munkánkkal remélhetőleg hozzá tudtunk járulni az e téren tapasztalt pozitív statisztikai számok alakulásához. A relatív jó eredmény természetesen a társhatóságok ilyen irányú munkáját is dicséri. Eredményként tudom elkönyvelni a rendőrséggel kialakított jó szakmai együttműködés megőrzését.

2./ Mely célok valósultak meg a kezdeti tervekből?

Humánpolitikai céljaink teljességgel megvalósultak. Sikerült egy ideális korfával rendelkező, kiváló szakmai képességekkel bíró vezetői gárdát kiválasztani. Sikerült optimalizálni az egyes munkacsoportok létszámának feladatarányos elosztását, és örvendetes az a tény, hogy az egyes munkacsoportokat operatívan irányító koordinátorok mára felnőttek a komolyabb vezetői feladatok ellátására. A konkrét hatósági feladatokat végző köztisztviselőinkről is olyan véleményem alakult ki, hogy jól motiválhatóak, fogadó készek, és rendkívül gyorsan alkalmazkodnak a szabályozási környezet gyakori változásaihoz. Gyakorlatilag az egészséges feladat megosztással, egyes szakmai feladatok koncentrálásával mára a régiós működés már nem csak az SZMSZ-ben, hanem a valóságban is működő képes.

3./ Melyek vannak még folyamatban?

Változások várhatóak még a járművezetői vizsgáztatási, képzési területen. A mi feladatunk itt a régióban nem lehet más, mint a változásokat követő módszertani alkalmazások gyors bevezetése oly módon, hogy ügyfeleink abból semmi negatívumot ne érezzenek. Bízom benne, hogy hamarosan régión belül is lehet majd intézni pályaalkalmassági ügyeket, nem kell PÁV vizsgálat miatt minden esetben a fővárosba utazni. Eredményeket várok az utánképzési és szaktanfolyami területeken várható szigorításoktól.

4./ Mely területeken érez hiányérzetet?

Nagy lépéseket tettünk a tényleges egyablakos ügyintézés irányába, de ezzel még sok tennivalónk van. A régiós tennivalók alatt azt értem, - mivel a bevezetés nem helyi döntésen múlik - hogy létesítményi és informatikai infrastruktúránkat úgy kell kialakítani, hogy alkalmas legyen a korszerűbb ügyfél kiszolgálási folyamatok ellátására. Hiányérzetem van még a tekintetben, hogy NKH szinten nem tudtuk még megoldani a bankkártyás fizetés lehetőségét, ez egy korszerűen működő hatóságnál elvárható lenne. Ez azért is fontos lenne, mert így a hatékonyabban tudnánk szankciókat alkalmazni a jogsértő külföldi közúti árufuvarozók ellen.

5./ Mit tenne másképpen, ha tehetné?

Nem tettem semmi olyat, amit megbántam volna. Igyekeztem olyan munkahelyi légkört teremteni, és olyan vezetési stílust alkalmazni, melynek segítségével munkatársaimból a lehető legjobb teljesítményt tudjam kihozni. Tapasztalatom szerint a „végeken" minden kollégám erőn felül teljesít, esetenként az ügyekből és a munkából otthonra, hétvégére is jut. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a szervezet - több más szervezettel ellentétben - egy nagyon jelentős létszámcsökkentést hajtott végre, a maradó állomány pedig további újabb feladatokkal lett terhelve. A többlet teljesítményt sajnos ma a közigazgatásban nem egyszerű dolog anyagilag is elismerni az ismert korlátozások miatt. A létszámstop sajnos már az egészséges és optimális fluktuációt is akadályozza.

6./ A régió milyen specialitással, különlegességgel rendelkezik ami eltér, egyedi a többitől?

Régiónknak speciális „logisztikai" helyzete van. Áthalad rajtunk két autópálya, (M1-es, M7-es) és van több meghatározó, forgalmi szempontból túlzsúfolt főútvonalunk. (8-as, 85-ös, 86-os). Ezeken az utakon horrorisztikus közúti forgalom zajlik, ezt igyekszünk szabályszerű keretek közé szorítani minden törvényes, rendelkezésre álló eszközzel. Magyarországon a mi régiónkban „bukik" le a legtöbb túlsúlyos gépjármű, akikkel szemben a büntetés mértéke is jelentős. Nem lehet tűrni, hogy szinte erőn felüli erőforrásokkal újjáépített útjainkon 1-2 év elteltével már a pusztulás jeleit lehet tapasztalni. 

7./ Milyen tervek, elképzelések vannak még a tarsolyban?

Fokozottabban ellenőrizni fogjuk - most már az utak mellett is - a gépjárművek műszaki állapotát. Ez várható a személyautók vonatkozásában is, különös tekintettel a nem megfelelő füstgáz emisszióra. Közlekedésbiztonságot, levegőtisztaságot veszélyeztető gépjárművet új műszaki vizsgára fogjuk kötelezni. Az a cél, hogy a hibás gépjármű csak megfelelő színvonalú javítás elvégzését követően kerülhessen vissza a forgalomba.
Ügyfeleinket Győrben kiváló feltételek mellett tudjuk fogadni. Az a célunk, hogy ügyfélkiszolgálásunk feltételeit Szombathelyen és Zalaegerszegen is nagyságrenddel javítsuk. A tervek és a források már rendelkezésre állnak. Rövidesen indul a munka. Második lépcsőben ugyanezt tervezzük Sopronban és Nagykanizsán is, mivel az öt megyei jogú város jogos igényeire tekintettel kell lennünk.

Strbik László