A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közlekedési szakterülete 2005-ben alkotta meg az új vasúti stratégiát, melynek egyik legfontosabb célja, hogy szűnjenek meg a vasúti közlekedés liberalizációját gátló szabályozási korlátok, teljesedjen ki a piaci szereplők esélyegyenlősége. 

Az új vasúti stratégia keretében került kidolgozásra a kor igényeinek megfelelő, európai színvonalú szolgáltatásokat nyújtó vasúti közlekedés jövőképe és az ehhez szükséges intézkedések összefoglalása. A stratégia – melyet a kormány augusztusban elfogadott – alapozta meg a vasúti közlekedésről szóló törvény elkészítését is.

Az új vasúti törvény elkészítését a nemzeti közlekedéspolitikában meghatározott elveknek az érvényesítése, az Európai Unió közlekedéspolitikai elveinek és a vasúti közlekedésre vonatkozó előírásainak a magyar jogrendszerbe történő maradéktalan beépítése, a magyar vasúti közlekedésnek az egységesülő nemzetközi vasúti közlekedési rendszerbe illesztése, a vasút által végzett környezetkímélő közlekedési szolgáltatások iránti igények növekedésének elősegítése, valamint a vasúti közlekedés biztonságának és versenyképességének növelése tette szükségessé. A vasúti közlekedésről szóló új törvény tervezete több új tartalmi elemmel foglalja törvényi keretbe a vasúti közlekedéssel kapcsolatos legfőbb szabályokat. Tartalmazza az egyes szervezetek - közöttük a verseny tisztaságát felügyelő új szervezet - vasúti közlekedéssel kapcsolatos feladatait, bemutatja a vasúti közlekedés igazgatásának szervezetét, ezen belül a hatósági feladatokat. Megjeleníti a vasutak különböző kategóriáit, alapvető rendelkezéseket tartalmaz a tulajdoni viszonyok tekintetében. Az európai közösségi jogszabályoknak megfelelően rendelkezik a pályahálózat-kapacitás diszkriminációmentes elosztásáról, a biztonsági kérdésekről, bemutatja továbbá az állam és a vasutak között kötendő különböző szerződések típusait, ismérveit. A törvényt a Parlament 2005. december 19-én elfogadta.    

piaci esélyegyenlőség	versenyképesség növelése
vasúti stratégia	vasúti törvény

A legelső vasúti törvényt 170 évvel ezelőtt, 1836-ban szentesítette V. Ferdinánd. Napjainkban a jelenlegi új vasúti törvényt megelőzően 1993. évben készült utoljára vasúti törvény, mely a korábbi 1968. évi vasútról szóló törvény szellemétől merőben eltérő volt: tükrözte a bekövetkezett nagyarányú változásokat és megteremtette az alapjait az EU csatlakozásnak. Az 1993. óta eltelt időszakban azonban szintén jelentősen megváltozott a gazdasági környezet, amire az új vasúti törvény megfelelő választ ad.