1883-1938 - 1. rész

MEGNYÍLIK A M. KIR. TECHNOLÓGIAI IPARMÚZEUM

1883. június 24-én Trefort Ágoston (1817-1888) vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatalosan és ünnepélyesen megnyitja az általa alapított Technológiai Iparmúzeumot. Trefort beszédében kijelenti: „Csak legyen meg a kellő részvét az iparosok és kézműves osztály részéről, s állíttassanak kellő emberek a kellő helyekre: és ez az intézet is meg fogja hozni a várt gyümölcsöt." A tárgymutató szerint a múzeum már megnyitásakor 84 géppel, szerszámmal és 85 gyűjteménnyel rendelkezik. Könyvtári állománya 147 könyvből és nyomtatott rajzgyűjteményből, 31 folyóiratféleségből, összesen 345 kötetben áll össze. A különféle gyári katalógusok száma 350 db. Már az első évben közel 60 ezer látogatója van. Rendkívül nagy az érdeklődés a gépek gyakorlati bemutatása iránt, de a különféle szakmai előadásokat is meglepően sokan látogatják.

Mindez azt bizonyítja, az Iparmúzeumra szükség van, ugyanakkor többen sürgetik, hogy az oktatás ügyét hatásosabb eszközökkel, intenzívebben kellene szolgálni. Az illetékesek meghallgatása után Trefort úgy dönt, hogy az Iparmúzeumot és az 1879-ben alapított Közép-ipariskolát egy erre a célra felépítendő épületbe helyezik át, és vezetésüket egy kézben egyesítik.

Az egyesítést követően az Iparmúzeum új lendületet kap. Részt vesz az 1895. évi országos iparkiállításon, beszámolóival a műszaki tájékoztatás, technikai információközlés egyik legkorábbi hazai gyakorlatát valósítja meg. Közleményeinek negyedévenként megjelenő füzeteiben „Lapszemle" rovatot nyit, amelyben a könyvtárában meglévő folyóiratok jelentősebb cikkeire hívja fel a figyelmet. Az idegen címeket magyar fordításban közlik, megjelölve a folyóirat nevét, évfolyamát, számát, ezzel - mai terminológia szerint jeladó referálással - dokumentációs munkát végeznek. Ezek a lapszemlék, az Iparmúzeum könyvtárából kifejlődött, jogutód Országos Műszaki Információ Központ és Könyvtár (OMIKK) szakirodalmi tájékoztatásának ősei, és egyúttal a műszaki szakirodalmi tájékoztatás egyik legelső megnyilvánulásai.

Az intézet vidékre is kiterjeszti tevékenységét. 1884-ben Kolozsvárott, 1886-ban Szegeden, majd más városokban is ipari kiállításokon vesz részt. 1888. február és április között pedig, a fővárosban rendezi meg első önálló szakkiállítását, az Országos Szerszámkiállítást, amelyen 26 hazai kiállító vesz részt. Miközben, az Iparmúzeum nyolcfős személyi állománya (négy mérnök-tisztviselő, négy fizikai dolgozó) fáradhatatlanul dolgozik a hazai iparosodás és iparosképzés fellendítésén, Trefort indítványára az országgyűlés igent mond a két intézmény új, közös otthonának felépítésére. A Nagykörút, Népszínház utca és Csokonai utca által határolt telken Hauszmann Alajos műegyetemi tanár tervei alapján két év alatt (1887-1889) épül fel az olasz reneszánsz palotákra emlékeztető épület. Az épület több mint három évtizeden át (1938 és 1970 között) ad először teljes körű, majd részleges otthont a Közlekedéstudományi Intézet Rt. első jogelődjének, az Országos Automobilkísérleti Állomásnak és az abból létrejövő Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézetnek.

Az Iparmúzeum és az ipariskola az 1889. szeptember 15-i megnyitást követően minden eddiginél nagyobb energiával lát hozzá iparfejlesztő munkájához. A szakmai körök véleményét is tükröző Építési Ipar című műszaki hetilap a következőképpen minősít: „Az egyesített Technológiai Iparmúzeum és az állami közép-ipariskolához hasonló intézet a nyugat-európai államokban nincsen." Az 1888. évi november hó 16-án kelt 46.104 szám alatt kiadott rendelettel módosított alapszabály értelmében a múzeum valamennyi gyár- és kézműiparágra kiterjeszti tevékenységét. Az elhunyt Trefort helyébe lépő új vallás- és közoktatásügyi miniszter (gróf Csáky Albin) 1890. évi június hó 23-án kelt 26.874 számú rendeletével jóváhagyott szabályzat első alkalommal rendezi az ipari kísérletek ügyét, amely hosszú távon meghatározza az Iparmúzeum ez irányú, nagy jelentőséggel bíró tevékenységét.

A múzeum története során először foglalkozik műszaki vizsgálatokra és kísérletekre alapozott szakvélemények és szaktanácsok kiadásával, amelynek köre évről évre bővül. Sorra veszi fel programjába a kémiai, elektrotechnikai, fizikai, gépészeti stb. vizsgálatok mellé a gép- és gázolajok mechanikai vizsgálatát is, emellett, mint az ország egyetlen fóruma, kiterjedt anyagvizsgálatokat is végez. Az 1890. év más szempontból is meghatározó jelentőségű. 1890. február 12-én születik mg Baross Gábor műve, az „Országos Törvény" 1. számában kihirdetett, a „közutakról és a vámokról szóló I. törvényczikk", amely a közúti igazgatás kezdetét jelentette. Ezzel az útügyek fejlődése új szakaszba lép. Négy évvel később, 1894-ben kezdődik, és 1901-ben fejeződik be a tizenkilencedik század legjelentősebb hazai útépítése a „Duna-Tisza-Kőrös-szögi transzverzális út" Baja-Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza-Csongrád-Szarvas-Kunszentmárton-Békéscsaba-Gyula vonalon. A nagyszabású útépítéssel párhuzamosan 1897-ben indul meg az állami közutak jól szervezett környezetvédelmi (fásítási) programjának végrehajtása is.

Miközben Bánki Donát és Csonka János az automobil fejlesztésén, tökéletesítésén dolgozik, megjelennek Magyarországon az első négykerekű automobilok. 1895-ben először Hatsek Béla műszerész vásárol egy négykerekű Benz Velót, majd ugyanebben az évben csantavéri Törley József pezsgőgyáros hoz be egy Benz gyártmányú szállítókocsit. Két évvel később először jelenik meg írásos rendelet a közlekedés rendjéről, amelyet 42.159/1897. BM szám alatt hoznak nyilvánosságra.

 A HAZAI AUTOMOBILIZMUS FEJLőDÉSE A SZÁZAD ELEJÉN

Az ezredéves évforduló az Iparmúzeum életében is jelentős változásokat hoz. 1896. július 1-től iparfejlesztő intézményként báró Dániel Ernő m. kir. kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alá kerül. Két évvel később a miniszter megbízást ad az Iparmúzeum újjászervezésére, amelynek eredményeképpen módosul a szervezeti szabályzat és elhatározzák az épület bővítését is. Az intézmény muzeális jellege mindjobban háttérbe szorul, a fő hangsúly a haladó műszaki alapon nyugvó szakvélemények kiadására helyeződik. Az Iparmúzeum megkezdi az ország első „gázmótorkezelői" és „elektromótor-kezelői" tanfolyamainak szervezését, amelyeknek népszerűsége igen gyorsan növekszik. Bár Magyarországon nagy még az ellendrukkerek tábora, az automobilizmus egyre inkább teret hódít. A századforduló évében a Belváros és a Köztemető között megindul az első magyar „autóbuszjárat", és megnyitja Reáltanoda utcai eladási irodáját a magyar automobil-kereskedelem első számú képviselője, Reimann Gyula. Erre az évre esik a Magyar Automobil Club alakuló közgyűlésének megtartása is. Talán nem érdektelen, hogy a klub megalakulásának évében mindössze 45 automobil van Budapesten, vidéken pedig csak elvétve akad néhány.

1901. június 17-e végérvényesen az automobilizmus korának eljövetelét hirdeti. Ezen a napon a külső Kerepesi úton lévő Tattersallban Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter megnyitja az első magyar automobil-kiállítást. A miniszter hangoztatta: „...a magyar lótenyésztés ne féljen az automobiltól. Fuvarozásunknál valóban szükség van már rá, a gyorsaságot illetőleg is..." A mozgalmas 1901-es évben Rudnay Béla főkapitány - megelégelve az automobilok elleni felszólamlásokat, valamint figyelembe véve, hogy egyre jobban terjed a fővárosban az automobil - szükségesnek tartja kiadni a mindössze tizenhét pontból álló automobil-forgalmi rendeletet (17.902/Fk. I. 1901.). A főkapitány egyúttal felhívja a székesfővárosi automobil-tulajdonosok figyelmét, hogy 1901. június 15-e után csakis a kinevezett bizottság által forgalomképesnek nyilvánított automobilokkal szabad a főváros közútjain közlekedni, továbbá az automobilvezetés csak azoknak lesz megengedve, akik automobil-vezetésből sikeres vizsgát tesznek.

Ez évben jelenik meg az első magyar kiadású autós zsebkönyv. „Az automobil" szerzője, Herzfeld Mór gépészmérnök könyve előszavában többek között így ír: „...ha csak a legcsekélyebbel is hozzájárultam az automobilizmus fejlesztéséhez, azt hiszem, elértem célomat. ...Az automobilizmusnak van múltja, jelene a fejlődési stádium, és övé a jövő..." A felújított Iparmúzeumban 1903. április 1-jén megnyitott gépkiállítás után jelentős mértékben felerősödnek a különféle hajtóanyaggal üzemelő motorok kísérleti vizsgálatai és gyakoribbak a kezelői tanfolyamok. Az egyre több szolgáltatásban részesülő automobilisták nagy várakozással és reménnyel tekintenek az 1904. évi XIV. törvénycikkre, amely 3585 kilométer hosszú törvényhatósági út kiépítéséhez szükséges negyvenhárom millió koronás fedezetről gondoskodik. Az 1904-ben megkezdett, 25 vármegyére kiterjedő útépítési program 1909-ben fejeződik be, amelynek keretében az előirányzott összegből 3456 kilométer út meg is épül.

1906-ban „Magyar Automobil Újság" néven megjelenik az első olyan szaklap, amelynek hasábjain kizárólag az automobilizmusról jelennek meg írások. Az automobil terjedését jelzi, hogy 1906-ban a Liszt Ferenc téren megalakul Magyarország első autóalkatrész- és felszerelési áruháza, az Automobilia. 1907. június 27-én lép az Iparmúzeum szolgálatába Streihammer Antal okl. gépészmérnök, aki később az Országos Automobilkísérleti Állomás szervezésében meghatározó munkát végez. 1911 júliusában Lukács László m. kir. kereskedelemügyi miniszter egy új intézmény, a m. kir. Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet létesítését határozza el, amely budafoki székhellyel meg is valósul. Az automobilizmus nagy színpadán közben peregnek az események. 1909-ben megtörténik az első tiszta profilú automobil-gyár alapítása, a Magyar Automobil Részvénytársaság. Az év nemzetközi szempontból is kiemelkedő jelentőségű eseménye, hogy szeptember 11-én Párizsban tizenhat európai ország között Magyarország is aláírja „Az automobilok közlekedéséről" szóló első nemzetközi egyezményt, amely arra kötelezi Magyarországot, hogy 1910. május 1-ig az egyezményt léptesse életbe.

Az erről szóló m. kir. belügyminiszteri rendelet (57.000/1910 B.M.) némi kiegészítéssel csaknem húsz évig marad érvényben, felváltva ezzel Baross Gábor törvénycikkét. Az új rendelet értelmében a járművek és a járművezetők vizsgáztatása hamarosan országos jellegűvé válik. Az Országos Automobil-Szakértőbizottság néven működő szervezet vezetője Schimanek Emil. A párizsi nemzetközi egyezmény magyarországi bevezetésének évében, 1910-ben 833 személy-automobil, 32 teher-automobil és 153 motorkerékpár vizsgáztatása történik meg. Ugyancsak ebben az évben 628 vezetői engedélyt adnak ki kocsivezetésre. 1910. október 1-jén az országban először megindítja távolsági autóbuszjáratait a Magyar Királyi Posta. 1911-ben új orgánumot kap a magyar automobilizmus, a neve „Autó". Ebben az évben kezdi meg a pneumatikagyártást a Magyar Ruggyantaárugyár Rt., amely eleinte a Tauril, majd a Cordatic abroncsokat gyártja. A cég a gumiabroncsgyártás beindulása után létrehozza az első nagyszabású önálló automobilgyárat, az aradi MARTA-t, majd 1913-ban felépíti Magyarország első nagy autótaxi-garázsát a Kerepesi úton.