az Európai Bizottság politikája tükrében

A végzetes kimenetelű balesetek okai között pedig nem csak a gyorshajtás, az ittas vezetés, a biztonsági öv használatának mellőzése, hanem a hivatásos közúti szállításban dolgozók szabálysértései is nevesítésre kerültek. Utóbbi kapcsán a 2006-os konzultációs anyag olyan becslésekre hivatkozik, amelyek kimutatták, hogy az EU-ban bekövetkező közúti halálos balesteknek 14%-ában tehergépjárművek is részesek.

A konzultációs anyag célja a visszajelzések kiértékelésével együtt az volt, hogy olyan példákkal és javaslatokkal támogassa a tagállamok közúti ellenőrzési szerveit, amelyekkel eredményesebbé válhatnak a jogsértések szankcionálásában és ezáltal az szabálytalanságokból fakadó lehetséges balesetek számának visszaszorításában.

A dokumentum két alapvető módszert kínált a közúti ellenőrzés hatékonyságának javítására. Egyfelől egy, az egész EU-ra kiterjedő rendszer létrehozásának ötletét veti fel, amely határon átnyúló végrehajtásról gondoskodik (különös tekintettel a nem az adott országhoz tartozók gyorshajtására). Másfelől egy olyan referencia-jellegű keretmunka kidolgozását javasolja, amely a színvonalas és igazságos közúti végrehajtási gyakorlathoz ad útmutatást, kiemelten a transz-európai közutak biztonsága tekintetében.

A konzultációs anyagra érkezett válaszok és a hozzá kapcsolódó tárgyalások, valamint az a tény, hogy a 2007-es év során sem történt javulás a halálos kimenetelű balesetek statisztikáiban, egy Európa Parlamenti és Tanácsi irányelv kidolgozásához vezettek. Az Irányelv a közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó szabályok határokon átnyúló végrehajtásának elősegítéséről 2008. március 19-én került kiadásra.

Az irányelv kimondja, hogy nem célja egy minden tagállam számára javasolt végrehajtási rendszer létrehozása, hiszen e rendszerek már országonként kialakultak, megszilárdultak, és jól tükrözik a nemzeti jellegzetességeget. Azonban leszögezi, hogy a határokon átnyúló ügyek esetében eddig nem született abszolút sikeres gyakorlat még a tagállamok két- vagy többoldalú együttműködése során sem. Erre a kérdésre a megelőző, 2006 végi konzultációs anyag igen részletesen kitér; ismerteti a már létező számos bilaterális megegyezést, illetve határokon átnyúló rendőrségi együttműködési és kutatási munkacsoportot. Az együttműködési megállapodásokra jó példa a benelux szerződés, amely a benelux államokban biztosítja a közúti jogsértésekből adódó bírósági ügyek országok közötti átadását. A nemzetközi munkacsoportok közül kiemelhető a TISPOL (Európai Forgalmi Rendőrségi Hálózat), ahol a tagországok konferenciák, szakmai találkozók, illetve rendszeres együttműködési programok keretében segítik egymás munkáját (köztük hazánk is). Érdemes megemlíteni a ECR-t  (Euro Contrôle Route) is, amely elsősorban a professzionális szállítás ellenőrzésére szakosodott, és a TISPOL-hoz hasonlóan közös rendezvények, konzultációk, együttműködési programok és oktatási kurzusok segítségével igyekszik a hatékonyabb ellenőrzői gyakorlat terjesztésére.

A tanulság azonban az, hogy a szerződések és nemzetközi szervezetek sokfélesége ellenére a földrajzi, intézményi vagy technikai korlátok miatt ezek egyike sem biztosíthat általános érvényű megoldást.

Így a 2008-as parlamenti javaslat kitűzött célja, hogy határokon átnyúló végrehajtásnak az egész Európai Unióra kiterjedő rendszerét hozza létre, és ezáltal javítsa a közlekedésbiztonságot, illetve a helyi és nem helyi (külföldi) jogsértők szankcionálásának egyenlő feltételeit. Ennek elsődleges eszközéül nemzetközi információ-csere rendszer létrehozását javasolja. Ez a rendszer főként az automatizált ellenőrzési rendszerekkel képes hatékonyan együttműködni (pl. sebességmérés), és lehetőséget biztosít a külföldi vezetők és járműveik pontos és gyors azonosítására.

A 2006-os konzultációs anyag egyéb lehetőségeket is felvázol, amelyek azonban már kevésbé hangsúlyosan jelentek meg az irányelvben. Ezek az ellenőrzés hatékonyságának növelését elősegítő technikák valójában inkább kiegészítő jellegűek, és céljuk a hatósági munka köztudatba való beemelése. Így a dokumentum kihangsúlyozza, hogy a forgalomban résztvevők folyamatos tájékoztatása az aktuális végrehajtási metodikákról és azoknak a közlekedésbiztonságra gyakorolt pozitív hatásáról, az állandó ellenőrzési pontok elhelyezkedéséről, az aktuális mobil ellenőrzési pontokról és a helyi közlekedési követelményekről nagyon pozitívan befolyásolhatja a jogkövető magatartást. Olyan információs központok felállítását javasolja továbbá, ahol az adott ország specifikus közúti követelményeiről könnyűszerrel tájékozódhatnak az érdeklődők.

A 2008-as irányelv szűkebbre vette az érintett témakört, hiszen míg a megelőző dokumentum az általános közúti szabálysértések (ittas vezetés, gyorshajtás, biztonsági öve használatának mellőzése, piros lámpán való áthajtás) mellett több ízben hangsúlyt fektetett a közúti szállítás szereplőinek jogsértő magatartásából fakadó negatív hatásokra, addig a 2008-as javaslat csak az előbbiekre fókuszál. Ettől eltekintve a megfogalmazott javaslatok széles körben alkalmazhatók a szállítással kapcsolatos közigazgatási vétségek esetében is, hiszen ezeknek is rengeteg határon túli vonatkozása van.

Ennek szellemében az irányelv javaslatokat tesz az egyes tagállamok közötti kommunikáció és az elkövetett jogsértések regisztrálásának formai és tartalmi követelményeire. A mellékletek közt feltüntetett formanyomtatványok szakszerű kitöltésével az a tagállam, amelynek területén a jogsértés végbement, adatszolgáltatást kérhet attól a tagállamtól, ahová a jogsértő jármű üzemben tartója be van jelentve. A formanyomtatványok nemcsak a jogsértések részletes és pontos rögzítését biztosítják, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy differenciáltan kezeljék az üzemeltető és a gépkocsivezető közötti felelősséget; tulajdonképpen az eljárás során a külföldi üzemeltetőnek jogában áll a méltánytalannak érzett szankciót indokolt esetben áthárítani.

A direktíva támogatja a tagállamok közötti kommunikáció elektronikus alapokra helyezését, és ennek megfelelően szorgalmazza a szükséges elektronikai hálózat és műszaki infrastruktúra megteremtését.

A Bizottság az irányelv maradéktalan megvalósulását az egyes tagállamok jogrendjébe való beépítéssel kívánja biztosítani. Ezt a tagállamok az irányelv hatályba lépését követő 12 hónap alatt kötelesek teljesíteni. Az irányelv széles körű, nemzetközi megvalósulása esetén a közúti balesetek számának jelentős csökkenésére, valamint a honos és nem honos gépkocsivezetők szankcionálása közötti arányosság kialakulására számítanak a szakemberek. Az irányelv hatókörén túlmenően pedig érdemes elgondolkodni a javaslatok alkalmazására a közúti teherforgalom ellenőrzése kapcsán is.

Az Európai Bizottság dokumentumai megtekinthetők az alábbi hivatkozás alatt:

http://ec.europa.eu/transport/roadsafety_library/consultations/consultation_paper_enforcement_20060411.pdf  (angol nyelvű)