Sokat foglalkoztam már a balesetveszélyes, nyomvályús, kátyús, repedezett, felgyűrődött stb. utakkal, de nem eleget.Szomorú aktualitása van annak, hogy ismét erről kell beszélni. A közelmúltban 3 személy halálával végződött egy közúti baleset a 45-ös főút Szentes-Hódmezővásárhely közötti útszakaszán.

A nyomvályú kialakulásának döntően a nagy súlyú, széles nyomtávú gépjárművek az okozói, a széles nyomtávú nyomvályús úton kell az utat leküzdenie a keskenyebb keréknyomtávú kisteherautóknak, személygépkocsiknak és oldalkocsis motoroknak.

A keréknyomtáv gépjárműtípusonként változó (traktorok, mezőgazdasági vontatók, kamionok, buszok, személygépkocsik, oldalkocsis motorkerékpár). Ezért a kisebb nyomtávú gépjárműnek hol a jobb oldali, hol a bal oldali kerekei haladnak a nyomvályúban.

Egy közlekedési helyzeten keresztül próbálom meggyőzni azokat, akik nem érzékelik, hogy a hibás felületű utak milyen balesetveszélyesek.

A hibátlan felületű útszakaszon a követési távolság betartásával a megengedett sebességhatár alatt közlekedek. Egy mögöttem közlekedő gépjármű megelőz, de a szembejövő forgalom miatt előttem visszatér a jobb oldali sávba. Fékezésre kényszerülök, a gépjárművem a haladási irányát megtartva lelassul, nem alakul ki veszélyhelyzet.

Ugyanez a közlekedési helyzet, de most úthibás (nyomvályús) útszakaszon hajtjuk végre a manővereket. Fékezésre a gépjárművem haladási irányát megváltoztatva jobbra vagy balra kitérhet! Balesetveszélyes helyzet alakulhat ki.

Ki hibázott, ki felel a balesetért, a bíróság kit marasztal el, a biztosító kinek a kárát rendezi?

A baleseti helyszínelés alkalmával vizsgálják az okokat, körülményeket, állapotokat, de az úthibákat nem. Ezért a bíróságokon és a biztosítóknál nem hozhatnak helyes döntést.

Példákat tudnék felsorolni, de inkább a gépjárművezetők képzeletére bízom azokat.

Egy hibás gépjárművet jogosan és indokoltan ki lehet vonni a forgalomból, ám hibás felületű, biztonságos közlekedésre nem alkalmas, balesetveszélyes utat nem lehet a forgalom elől lezárni, de azonnali útjavítást el lehet és kell is rendelni. A hibás felületű út minden közlekedőt veszélyeztet: gyalogost, úrvezetőt, hivatásos, fiatal, idős, kezdő és gyakorlott vezetőt egyaránt. A buszon közlekedők közül többen is áldozatokká válhatnak. Nincs kivétel!

A zéró tolerancia, a sebességkorlátozások és mérések kis mértékben csökkenthetik a baleset számát, azonban a megoldás a úthálózatok biztonságos közlekedésre alkalmassá tétele! A baleseti statisztikák szigorú tények.

Egy hibás útszakasz előtt a gépjárműforgalom megállna, mivel az út- és látási viszonyok betartását követve úgy ítélnék meg a gépjárművezetők, hogy biztonságosan, balesetmentesen csak az útjavítás után folytathatják az útjukat. A befizetett adók, biztosítások okán a saját és mások biztonságának érdekében miért ne tehetnénk meg?

A balesetet szenvedettek esetei kinek a lelkén száradnak, különösen a vétlen áldozatoké?

Ajánlom, hogy gondolkodjanak el ezen a felvetésemen azelőtt, míg nem lesznek részesei egy balesetnek.

Nyomvályús útszakaszokon úgy közlekedni (manőverezni), hogy ne alakuljon ki veszélyhelyzet, szinte lehetetlen. A különböző súlyosságú balesetek fő okozói az úthibák épp úgy lehetnek, mint a műszaki hibás gépjárművek

Az útjavításoknál az a tapasztalatom, hogy nem törekednek a közlekedésre legveszélyesebb útfelületek megszüntetésére, az eltérő súrlódási felületek elkerülésére.

A veszélyt jelző táblákat (úthiba veszély), ahol lehetséges, a veszélyes szakasz kezdetétől jóval hamarabb jelezni kellene, mert előzés esetén az észlelés és cselekvés már késő lehet.

Szeretném a gépjárművezetők figyelmét felhívni arra, hogy azok a manőverek (előzés, gyorsítás, fékezés, kanyarodás stb.), melyek száraz időben hibátlan útfelületű útszakaszon az általunk megválasztott sebességgel, gond nélkül, saját magunk és mások veszélyeztetése nélkül is végrehajthatók, nyomvályús úton azonos sebesség- és időjárási viszonyoknál balesetveszélyessé válhatnak. Más időjárási körülmények között a manőver katasztrófához vezethet.

Állításaim igazolásához segítségül vettem a fékezési táblázatot.

Nem sorolom fel teljesen, csak a 2 szélső értéket:

• 20 km/h sebességnél a féktávolság 10,2 m

• 130 km/h sebességnél a féktávolság 162 m

Ha nyomvályús úton megcsúszunk (egy forgalmi sáv szélessége kb. 3 m) és a gépjárművünk a forgalmi sáv egyik szélében halad, ahhoz, hogy a másik sávba átcsússzunk, nem kell 10,2 métert haladnia a gépjárművünknek! Bekövetkezik a frontális ütközés vagy az utoléréses baleset.

A gépjárművek szélessége változó, de a veszélyzónához legközelebb eső része a gépjárműnek kevesebb, mint 1 méter. Olyan lassan közlekedni a gépjárművel pedig nem érdemes, mintha gyalogosan haladnánk.

Azt tudom, hogy melyik hatóság felügyeli a gépjárművek műszaki állapotát, de hogy a közutak állapotát ki ellenőrzi, azt nem!

Becslésem szerint az utak állapota olyan, mintha a gépjárművek 70%-a műszaki hibásan közlekedne.

Tisztelt Gépjárművezető Társaim!

Vegyétek már észre, hogy nyomvályús utakon Ti is lehettek vétlen áldozatok! Ne bízzátok magatok a véletlenre.