Egyetlen képviselői szavazaton múlt a szakképzési hozzájárulás felhasználhatósága

A közúti közlekedési szolgáltató vállalkozások hosszú évek óta teljes joggal kérik, követelik, hogy az általuk befizetett szakképzési hozzájárulás ne tűnjön el a „nagy központi kalapban", hanem azt a vállalkozások irányítottan, elsősorban saját meglévő és leendő alkalmazottaik képzéseire, továbbképzéseire fordíthassák. Az alábbi „tényfeltáró cikk" arra próbál rávilágítani, úgy látszik, hiába a megalapozott szakmai érveken nyugvó lobbi tevékenység, hiába egy több hónapos (éves) előkészítő munka, sőt hiába a témáért felelős szaktárca támogatása, ha a pártpolitikai érdek, vagy akár csak egyetlen országgyűlési képviselő figyelmetlensége ezek ellen „dolgozik".

Előzmények:

Az MKFE rendezvényein rendszeresen részt vevő vállalkozás-vezetők jól emlékeznek arra, hogy az elmúlt években szinte nem volt olyan összejövetelünk, ahol valamely tagvállalkozásunk képviselője ne kérdezett volna rá, mikor használhatja fel a közúti közlekedési szolgáltatói szektor is - más szakmákhoz hasonlóan - a befizetett szakképzési hozzájárulást. (A legtöbb szakmában - leegyszerűsítve a folyamatot - a középiskolák szakképzési hozzájárulásból történő finanszírozásával a szakképzett utánpótlás képzésének részbeni finanszírozása megoldott.) Komoly és megalapozott érveket is fűztek javaslatuk mellé az MKFE tagjai. Hangsúlyozták a gépkocsivezetői szakmai képzések jellegzetességeit, sajátosságait, kiemelték azt, hogy itt nem klasszikus iskolarendszerű képzésekről van szó, a munkakör betöltésének lehetősége életkori szempontból is szabályozott. Sokan jelezték, mennyire fontos lenne piaci szempontból, ha valamivel több forrást tudnának fordítani alkalmazottaik képzésére, továbbképzésére, s lehetőség szerint olyan oktatási intézménynél, amelyeket ők maguk választanak ki. Mások az egész kérdéskör közlekedésbiztonsági jelentőségét hangsúlyozták. Megint mások úgy vélték, a megfelelő színvonalú gépkocsivezetői utánpótlás biztosításának szükséges feltétele a szakképzési hozzájárulás felhasználhatósága.

2006-ban az egyesület megválasztott elnöksége meghirdetett cselekvési programjában is az egyik kiemelt prioritású feladataként határozta meg a szakképzési hozzájárulás gépkocsivezetői és egyéb szakmai képzésekre történő felhasználhatóságának elérését.

 A 2008. június 25-ei Kormány - érdekképviseletek megállapodás:

Hosszas szakmai előkészítéseket és egyeztetéseket követően 2008 tavaszára úgy tűnt, az előkészítő munka (melyben az MKFE-n kívül természetesen társ-érdekképviseleteink is részt vettek) gyümölcse előbb-utóbb beérhet. Vitathatatlan érdeme volt ebben Szűcs Erika miniszternek, Dr. Székely Judit szakállamtitkárnak és munkatársaiknak, akik az elsősorban illetékes szaktárca részéről elfogadták szakmai érveinket, s az államigazgatási kereteken belül támogatták is törekvéseinket.

Mivel ebben az időszakban körvonalazódott a Magyar Köztársaság Kormánya és a közúti közlekedési szolgáltatást végző vállalkozások szakmai érdekképviseleti szervei közti megállapodás a terület versenyképességének javítása érdekében teendő intézkedésekről, így a szakképzési hozzájárulás felhasználhatósága, a gépkocsivezetői utánpótlás kérdésköre, illetve ennek finanszírozási lehetőségei is bekerültek a megállapodásba, illetve annak előkészítési folyamatába (a június 25-ei hétpontos megállapodásban végül ezek képezték a harmadik pontot). A tárgyalásokon a kormányzati oldal képviselői megértették e kérdéskör lényegét, azaz azt, hogy a közlekedésbiztonsági helyzet javításán, az utánpótlás biztosításán túlmutatóan itt egy versenyképesség-javító javaslattal állnak szemben.

Az egyeztetéseket követően az aláírt megállapodásba a témakör szempontjából végül három elem is bekerült. Az első elem egy egyszeri, 150 M Ft-os keretösszegű képzéstámogatási program megvalósítása. (A vállalás teljesült, hiszen ugyan két, némileg eltérő logikájú, de összesen 150 M Ft-os keretösszeggel kiírásra kerültek a pályázatok.)

A második elem lényege az volt, hogy a munkaügyi központok és a munkaadók megállapodásán alapuló, a munkaadók munkaerőigényét kielégítő képzések 100 %-os támogatása megvalósulhasson. (Ezt a vállalást is teljesítette a Kormány, hiszen 2008. július 31-én megjelent a 14/2008.(VII.30.) SZMM rendelet a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról szóló 6/1996. (VII.16.) MÜM rendelet módosításáról, mely lehetővé teszi, hogy a munkaügyi központok az álláskeresők C és D kategóriás jogosítvány szerzését finanszírozzák.)

A harmadik - egyben legfontosabb - elem megvalósításához azonban törvénymódosítás kellett (volna)!

A törvénymódosítás előkészítése:

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a megállapodásban foglaltaknak megfelelően készítette elő a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, s azt Szűcs Erika miniszter T/6752. számmal terjesztette az Országgyűlés elé. A törvényjavaslatban két rész foglalkozott az általunk kiemelt fontosságúnak tartott kérdéssel, ezeket szó szerint idézzük:

2.§

(1)   Az Szht. 4. § (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabályban meghatározott közúti közlekedési szolgáltatást végző gazdálkodó szervezetek a minimum C, illetve C+E vagy D, illetve D+E vezetőiengedély-kategóriához kötött gépkocsi-vezetői munkakörben foglalkoztatott munkavállalók bérköltsége után fizetendő szakképzési hozzájárulás 100 százalékát e vezetői engedélyek megszerzését célzó képzésekre, és az ezekhez kapcsolódó külön jogszabályban meghatározott, szükséges továbbképzésekre fordíthatják, ideértve a veszélyesáru-szállító gépkocsivezető, belföldi és nemzetközi fuvarozó, belföldi és nemzetközi autóbusz-vezető, könnyű- és nehézgép-kezelői tanfolyami képzéseket is."

5. §

Az Szht. 5. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § eredeti (4) bekezdése (5) bekezdésre változik:

„(4) A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabályban meghatározott közúti közlekedési szolgáltatást végző gazdálkodó szervezetek a minimum C, illetve C+E vagy D, illetve D+E vezetőiengedély-kategóriához kötött gépkocsi-vezetői munkakörben foglalkoztatott munkavállalók bérköltsége után fizetendő szakképzési hozzájárulás 100 százalékát saját munkavállalói számára e vezetői engedélyek megszerzését célzó, az Fktv. 20. §-ában meghatározott felnőttképzési szerződés és a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződés vagy a tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezés alapján megszervezett képzések, és az ezekhez kapcsolódó külön jogszabályban meghatározott, szükséges továbbképzések költségeire fordíthatják, ideértve a veszélyesáru-szállító gépkocsivezető, belföldi és nemzetközi autóbusz-vezető, könnyű- és nehézgép-kezelői tanfolyami képzéseket is. Az elszámolható költségeket külön jogszabály tartalmazza."

Erőteljesen bizakodhattunk abban, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés „csont nélkül" elfogadja. Bizakodásunkra okot adott egyrészt az, hogy bár „politikai értelemben" kisebbségi kormányzás van hazánkban, a Kormány által támogatott törvényjavaslatok parlamenti többségét 2008 második felében mégis sikerült biztosítani. Bizakodtunk azért is, mert a törvényjavaslat vitájára a költségvetési törvény vitájának napján került sor, márpedig azon a napon a képviselőknek „kötelező" az ülésen részt venniük. S végül bizakodtunk azért is, mert egy, a Kormány által benyújtott technikai jellegű törvénymódosítási javaslaton túlmenően mindössze három, zárószavazás előtti képviselői módosító javaslatot nyújtottak be a törvénytervezethez. (A történelmi hűség kedvéért: mindhárom javaslatot egy fideszes országgyűlési képviselő jegyezte, s módosító javaslatai egyike sem veszélyeztette elérni kívánt céljainkat.)

A parlamenti szavazás:

Mint a fentiekben utaltunk rá, a törvénytervezetet és a módosító javaslatokat az Országgyűlés december 15-én, ráadásul a költségvetési törvény elfogadását követően tárgyalta. (Előzetesen az Alkotmányügyi Bizottság a benyújtott módosító javaslatokról elkészítette ajánlását és - a parlamenti logikának megfelelően - a Kormány által benyújtott módosító javaslatot támogatta, míg az ellenzéki képviselő által benyújtott javaslatokat nem.)

Valószínűleg olvasóink többsége számára az országgyűlési szavazások szabályai ismertek. Mégis röviden leírjuk, hogy az Országgyűlés legtöbbször úgynevezett egyszerű többséggel hozza meg döntéseit. A törvényjavaslatok zömét is például egyszerű többséggel fogadja el a parlament. A határozatképességhez ilyenkor az szükséges, hogy a képviselők több mint fele jelen legyen az ülésen. (Ha mind a 386 képviselői hely betöltött, a határozathozatalhoz 194 képviselő jelenléte szükséges.) A javaslatot az Országgyűlés akkor fogadja el, ha az aktuálisan jelen lévő (azaz szavazó) képviselők több mint fele igennel szavaz.

Visszatérve a parlamenti vitára, a T/6752. számú törvényjavaslat „vitájára" és szavazására este 8 óra előtt 10 perccel került sor. Vita tulajdonképpen nem is volt, hiszen sem az előterjesztő miniszter, sem országgyűlési képviselő nem kívánt a törvényjavaslathoz hozzászólni. Elsőként a módosító indítványok kerültek szavazásra, a kormány - témánkat szintén nem érintő - javaslatát az Országgyűlés elfogadta, az ellenzéki javaslatokat elvetette.

S innen a parlamenti jegyzőkönyvet idézzük (kiemeléseinkkel):

„...Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/6752. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat most módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 189 igen szavazattal, 188 ellenében, 2 tartózkodás mellett nem fogadta el. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Nagy zaj.)

Teszünk egy kísérletet a folytatásra. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A kísérlet nem sikerült..."

A szavazás részadatai:

December 15-én a T/6752. számú törvényjavaslat volt az egyetlen, amelyet az Országgyűlés elvetett. Minden más törvényjavaslat (köztük a költségvetési törvény is) a „kisebbségi kormányzás" ellenére elfogadásra került.

A „mi lett volna, ha..." kérdést ilyenkor persze már feleslegesnek tűnik feltenni, de elkeseredésünkben nekünk mégis muszáj:  ha csak egyetlen „nem" szavazat „igen" lett volna, vagy akár a két tartózkodó képviselő nem nyomja meg a szavazógombokat, 2009-től a gépkocsivezetők után fizetendő szakképzési hozzájárulást a közúti közlekedési szolgáltatók már felhasználhatták volna alkalmazottaik képzésére, továbbképzésére!

Lássuk a szavazás részeredményeit! A törvényjavaslatot elvetette a FIDESZ, a KDNP és az SZDSZ összes jelenlévő képviselője, s egy kivétellel az MDF-esek. Nem gombot nyomott továbbá két független honatya. Tartózkodott egy, az MDF-frakcióhoz tartozó és egy független képviselő.

Két független képviselő, valamint az MSZP frakciójának 187 képviselője támogatta a törvényjavaslatot. Ugyanakkor az MSZP frakcióból egy képviselő szintén nemmel szavazott! (E cikk szerzőinek határozott gyanúja, hogy ez figyelmetlenség eredménye volt!)

(Valószínűleg „költői") kérdéseink:

Tudjuk: egy parlamentáris demokráciában a kormánypártoknak „illik" biztosítania egy törvényjavaslathoz a többséget. De vajon tudják-e az ellenzéki képviselők, hogy mire szavaztak nemmel? Vajon tudják-e, hogy kinek vagy minek tapsoltak?!

És vajon az SZDSZ képviselői, akik a költségvetési törvényt „ellenzéki" képviselőkként elfogadták, miért szavaztak erre a törvényjavaslatra nemmel?

Végül, vajon tudja-e a rossz gombot nyomó MSZP-s képviselő, hogy „félreszavazásának" ténylegesen mi lett a következménye?

Tudják-e a fenti kérdésekkel megszólított képviselő hölgyek és urak, hogy a közúti közlekedési szolgáltató vállalkozásoknak milyen kárt okoztak?

Mi most a végeredményt sajnálattal tudomásul véve csak azt tudjuk, hogy az MKFE (minden bizonnyal társ-érdekképviseleteink támogatásával) a jogszabály-alkotás göröngyös útjának újra, elölről nekivágva, ismételten kezdeményezni fogja a törvénymódosítás nem kis időigénnyel járó - és előre nem látható kimenetelű - folyamatát!

Kg - CséGé