De vajon, kihasználtuk-e már valamennyi rendelkezésre álló lehetőséget? Nincsenek-e még további, rejtett, ki nem használt tartalékok, olyan módszerek, amelyeket ez idáig még nem, vagy nem kellő hatékonysággal alkalmaztunk?

Egy-egy baleset kialakulásának, vagy bekövetkezésének kisebb az esélye akkor, ha a jármű vezetőjének a gondolkodása „normális", illetve ha a „konfliktushelyzetbe" került vezető kellő tapasztalattal rendelkezik. A kettő együtt, jelentősen növeli a „túlélési esélyeket", vagyis azt, hogy a veszélyhelyzeteket idejében fel lehessen ismerni, meg lehessen előzni - vagy ha kialakult - helyes reagálással el lehessen kerülni. Sok szakember véleménye szerint, a balesetek oka meghatározó mértékben a rossz közlekedési morálban, az agresszivitásban, a szabályok szándékos megsértésében keresendő. Nem vitás, van mit javítani ezen a téren is. Ugyanakkor nem szabad elmenni a mellett, hogy a balesetek közel 30 százaléka egyértelműen elméleti és gyakorlati hiányosságokra, az önképesség túlzott felértékelésére, a veszélyhelyzetek kialakulásakor jelentkező nagyfokú „tehetetlenségre" vezethető vissza. Az esetek nagy százalékában van „vészkijárat", szinte mindig kínálkozik olyan lehetőség, hogy a legrosszabb, a legsúlyosabb elkerülhető legyen. A balesetezők általában nem észlelnek valamit, mert nem tudják, mire kell figyelniük, nem tudják, hogy elkövetett hibájukat hogyan, mi módon, milyen vezetéstechnikai manőverrel lehetne még idejében helyrehozni. Ez a megállapítás sokban igaz az okozóval szemben álló, jogilag vétlen, vagy kevésbé vétkes „sértettre" is. Miért? Mert kellő járművezetéselméleti ismeret birtokában az „ártatlan" is tudná, hogy melyek azok az előjelek, amelyek a másik hibázásának sokszor végzetes következményeit előrevetítik. Akik mindezeket tanulták - és meg is tanulták -, azok kellő gyakorlati tapasztalatszerzés után rendszerint képesek a mások által keltett veszélyhelyzet elhárítására.

A gyakorlati képzést megelőző vezetéselméleti ismeretek alapos elsajátítása nem könnyű, de szükségszerű, amely nagyban segíti a közlekedési érvek és a pozitív gondolkodás kialakulását. Nem megengedhető, hogy egy „friss" vezető úgy álljon be a közlekedés nagy „zenekarába", hogy fogalma sincs az emberi tényezőkről, nem ismeri a jármű és az út kapcsolatát, az útviszonyok romlásával járó fékútnövekedést, elképzelése sincs a reakcióidőről és a közben megtett útról, a követési távolság meghatározásáról, és a lehetséges fékezési módokról, az eltérően terhelt jármű kanyarbeli viselkedéséről. Az, aki elméletben nincs tisztában a járművezetés, a forgalom és az előzés vezetéselméleti tudnivalóival, az fokozott mértékben, potenciális veszélyforrása lesz útjainknak.

A feladat egyértelmű és nyilvánvaló: meg kell találni a lehetőséget arra, hogy a járművezetést tanulók, elsősorban a fiatalok gondolkodása megváltozzon, minél szélesebb körű vezetéselméleti ismeretek és biztonságfejlesztő gyakorlatok birtokában vehessenek csak részt a forgalomban, másfelől fel kell készíteni őket arra, hogy a gyakran súlyos következményekkel fenyegető hibákat, hogyan háríthatják el időben. Már napjainkban is, de a jövőben egyre inkább fiatalodnak a tanulók, ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gépjárművezetés sokak számára emocionálisan túlfűtött tevékenység. A gépjármű nem egyszerűen közlekedési eszköz számukra, hanem egyfajta lehetőség az önmegvalósításra, az imponálásra, a hatalom és fölény demonstrálására, saját maguk kipróbálására, kaland és idegfeszültség teremtésére. Ezért a mennyiségi képzésnek mielőbb át kell adnia a helyét a minőségi oktatásnak, nevelésnek - úgy elméleti, mint gyakorlati szinten.

A járművezetés elmélete

A járművezetés elmélete a vezetéstechnika gyakorlatát megelőző ismeretekről szól. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: mit kell magában foglalnia ennek a tantárgynak, melyek azok a lényeges objektív ismeretek, és szubjektív tapasztalatok, amelyek különböző más tárgyakból, tudományágakból, kutatásokból átvehetők, és melyek azok, amelyek a szakoktatókban sok év alatt felhalmozódtak, rögzültek. És melyek azok, amelyeket feltétlenül át kell adni a jövő járművezető nemzedékének. A vezetéstechnika tárgya nem lehet más, mint a közúti közlekedés folyamatán belül az ember, a gépkocsi és a környezet - beleértve a partnereket is - dinamikus kapcsolatának elemzése vezetéscentrikus nézőpontból. A járművezetés technikája, két dolgon nyugszik: egyrészt azoknak a helyzeteknek az előzetes ismeretén, mérlegelésén alapuló taktikai tudáson, amelyek járművezetés közben alakulhatnak ki, másrészt a vezetés közben bekövetkező helyzetek, gyakran veszélyhelyzetek megoldására való készségen alapuló technikai tudáson. A taktikai elemek megismerésének legkézenfekvőbb módja, a járművezetési elmélet, a jármű mozgástechnikája, felszín alatt húzódó részeinek a megismerése. Az ösztönös cselekvésről a tudatos cselekvésre való rá-, illetve átálláshoz feltétlenül szükség van a jármű mozgása közben lejátszódó jelenségeknek, törvényszerűségeknek, és ezek okainak, befolyásolási módjainak alapos ismeretére. Az elméleti felkészítésnek három lényeges fejezete, feladata van:

A járművezetés elméletének ismerete kellő és biztos alapot kell, hogy adjon a későbbi, gyakorlatban elsajátítható vezetéstechnikai módszerekhez. Ezért szükséges, hogy a szakoktató ismerje, és képes legyen rendszerbe foglalva tovább adni azokat a közlekedő emberrel, járművel és környezettel kapcsolatos ismereteket, amelyek hiánya potenciális veszélyforrást jelent a közlekedésben. A szakoktatónak, ahhoz hogy jól felkészült járművezetőket tudjon „nevelni", tisztában kell lennie a járművezetés elméleti alapjaival, a járműmozgás fizikai törvényeivel, el kell sajátítania azokat a fiziológiai, lélektani és fizikai ismereteket, közlekedési taktikákat, amelyek a biztonságos, kulturált, partnerségre alapozó közlekedéshez szükségesek. Ezen túlmenően először elméletben, majd gyakorlatban is jártasságot kell szereznie a veszélyes szituációk felismeréséhez, megelőzéséhez, lélekjelenlétet és tudatosságot azok kivédéséhez, és nem utolsósorban mindezeket úgy kell tovább adnia „tanítványainak", hogy azok hosszú távon rögzüljenek. A jegyzet témája, nyelvezete arra törekszik, hogy egyértelműen tudatosítsa a szakoktatóban, hogy a biztonságos járművezetés alapvető feltétele a felelős gondolkodás, az etikus magatartás, a járműmozgás fizikai törvényszerűségeinek megismerése, és az ezekkel való élni tudás.

A jegyzet felépítése

A jegyzet számos olyan, hazai és külföldi közlekedéskutatással, járművizsgálattal, gumiabroncs-teszttel foglalkozó témakört dolgoz fel, amely a korszerű, biztonságosabb közlekedést szolgálja. „A járművezetés elmélete" címet viselő jegyzet anyagának kidolgozása során vezérelvként szerepelt az ember-járműút-környezet egymással szoros kapcsolata, amelyben az ember, a jármű vezetője játssza a főszerepet. Az egyes témák tárgyalása, bemutatása olyan mélységekig került feldolgozásra, hogy azokat a mindennapi közlekedésben jártas szakember képes legyen feldolgozni, és a feldolgozott anyaghoz hozzátett saját tapasztalatok, és tudás alapján képes legyen olyan további ismeretanyagot összeállítani, amely a jövő járművezetőinek képzését szolgálja, segíti. A témaválasztás, és az egyes témák kötődnek a járművezető-képzésben már meglévő tankönyvek jegyzetek témaköreihez, de számos olyan szemléletet és anyagrészt tartalmaz, amely mindenképpen újdonságnak számít a hazai járművezető-oktatói képzésben. Valamennyi téma a jövő közlekedésének jobbítását, emberibbé és biztonságosabbá válását szolgálja, ezért a jegyzet tartalmának megismerése minden oktató számára hasznos és ajánlott.

Gyuris István